Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
482 Márki Sándor naplói I. 1888 júl. 15. Janival még reggeli előtt megtekintettük a fogarasi várat (ún. Apafi-kastélyt), s örvendeztünk azon, hogy annyi magyar szót hallhatunk. Még „kernyelünk” is tudott valamit, de mint kitűnt, nem eleget. Mert mikor reggelinél, újságolvasás közben Jani megjegyezte, hogy „a német császár tiszteletlenül bánik anyjával”, a pincér, nyilván hotelnek gondolva a német császárt, kijelentette, hogy „Fogarason nincs német császár”. El is kotródott azután szegény, mikor hallotta nevetésünket. - A továbbutazásra kedvezett az idő, s egész szépségűkben láthattuk a déli határhegység ormait. Brassóba (Vledényen át, hol az obsitos Grossnál pihentettünk) este 5 óra tájban érkeztünk, s azonnal nyakunkba vettük a várost, főképp a sétahelyeket, melyeken igen nagy számmal járt a vasárnapi közönség. A város kies fekvése Juliskát is elragadta. Brassó, júl. 16. Reggel fölmentünk a Cenk tetejébe, s onnan gyönyörködtünk a tájképben és a bakák gyakorlatában. Azután néhány régibb és újabb épületet tekintettünk meg; Janival még a Fekete templom tornyába is fölmásztunk, hogyne, mikor ott van Erdély legnagyobb harangja, Jani pedig, gyerekkorában szenvedélyes harangozó volt. júl. 17. Reggel a gyorsvonattal Sinaiába, Romániába rándultunk ki, gyönyörködve a Tömösi-szoros, de kivált a Bucsecs szépségében. A rendelkezésünkre álló rövid időt jól felhasználva, bejártuk a fürdő szebb pontjait, kivált a Strada Carmen Sylvát. S bosszankodtunk, hogy nincs az oláhban a szép iránt annyi érzék, hogy fotográfiáihoz a tájképileg legszebb részleteket válogassa ki. A zsivány kellner így is kétszeres áron vétetett meg velem egy albumot. Visszaérkezve Brassóból, egyenesen Élőpatakra hajtattunk, mégpedig egyenesen a sétányra, ahol a lovak mindent elvégeztek, úgyhogy majd kihajigáltak bennünket; azután meg alig kaptunk valakit, aki kutyába is vett volna bennünket a „Hotel (!) Nro I.”-nál, míg jól össze nem szidtam őket. - Juliskát először is anyja sírjához vezettem el, hol most volt először; sírt is nagyon. - Azután ez unalmas fürdőhelyen sétálgattunk. Szentkatolna, júl. 18. Amint lehetett, szabadultunk Élőpataktól. - Sepsiszentgyörgyben, hol a székely szövőgyár raktárában Juliskáival] jó sok időt töltöttünk, elváltunk Janitól, ki egyenesen ment Tusnádra, míg mi Szentkatolna felé fordítottuk szekerünk (egy elmagyaro- sodott brassai oláh bérkocsijának) rúdját, s oda du. !/г 1-kor érkeztünk. Jancsóék nem voltak otthon; Jancsó anyósa, Bánffy Farkas özvegye, (b. Marcandt-lány) azonban ott tartott bennünket, s a kedves öregasszonnyal és Mikszáth regényével eltelt az idő estig, mikor Jancsóék s Bánffy Bence, a háziasszony fia hazaérkezvén, zajosabb lett a társaság. Szentkatolna, júl. 19. Szentkatolnán megnéztük Basa Tamás 1649-ben épült házát, melynek tulajdonosa és renovátora Simkovics Ottó is elkisért azután bennünket az oroszfalvi határban levő „Fortyogó” fürdőhöz, hol, mint ilyen alkalmakkor szokás, néhány felületes ismeretséget kötöttünk. Délután átrándultunk Imecsfalvára, özv. Cserey Jánosnéhoz (ki Zathureczky leány). A szerencsétlen öregasszony, kinek a télen 3 unokáját egy hét alatt ölte meg a difteritisz, alig is eresztett el azután. Megmutogatta régiségeiket, melyeket még folyton gyűjt a székely múzeum részére, s egy sereg oklevelet - köztük Cserey Mihály irataival - nyomott a markunkba átolvasás végett. Mindent meg akarva mutatni, csak keveset láthattunk. Összegyűjtötte a múzeumára vonatkozó le
