Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
480 Márki Sándor naplói I. 1888 júl. 3. Mariskának könyveim selejtezésénél egy tiszta noteszkönyvet adtam. A gyerek naplót kezdett írni bele; egyelőre a megtörténendőket jegyezve belé, eredeti modorban. [Gyula]vári tartózkodásának idejét akarja leírni benne. Sarkad, júl. 4. Budapestről tegnap este indulva, eltörődve (mert hatan ültünk egy vasúti kocsiban, köztünk Szigetvári) reggel érkeztünk Sarkadra. De. a Feketeérre, du. a tanyára kocsiztam ki édesapámmal, ki jó egészségnek örvend. Dutkay Dezső is jelentette, hogy Gábort baj nélkül szállította el Biharfüredre, mely azonban primitív gyógyhely, orvos, gyógyszertár és posta nélkül. Délben átjött Juliska néném is, ki augusztus végén csakugyan Budapestre költözködik, a világ előtt gyermekeinek neveltetése végett, tényleg azért, mert férje (most még?) nem akar ugyan válni (ez állásába kerülhetne), de együtt sem akar vele élni. Egyre fenyegeti, anélkül, hogy rászolgált volna. Pedig Juliska most is szereti, őt azonban elragadta ostoba, állítólag platonikus szerelme, melyet Jolán iránt táplál. júl. 5. De. a Feketeéren és Csákyszigeten, du. Mari néninél. Borca néni ma elég világosan beszélt, nyugodtan és szeretettel, de bizony elég ritka állapot ez szegénynél. júl. 6. Meglátogatott bennünket rokonunk, Ungváry Ottó cs. és kir. kapitány. Gyerekkorunkban [Nagy]váradon, 1865-ben együtt játszottunk színházat - Bóczné kocsiszínjében. júl. 7. Egyszerű, nyomtatott gyászjelentésből értesültünk, hogy nagybátyám, Márki József, életének 73. évében, még július 4-én elhunyt, s hogy már el is temették. Állítólag májrák vitte sírba, alig 5 heti szenvedés után. Kevés embert ösmertem, ki több munkával kevesebb eredményt ért volna el, s kinél a betű inkább ölte volna a tudást, mint nála. S keveset, ki az élet legközönségesebb viszonyai iránt tájékozatlanabb maradt volna, s egy kis körben úgy eltemette magát. Nekem azonban atyai barátom volt, őszinte jóakaróm, s mindenki előtt feltétlen becsületességű és lelkiösmeretes ember. Haszonra nem, talán csak egy kis hírnévre vágyva, terjedt, de kevésbé sikeres irodalmi munkásságának indítóokai is tiszták voltak. Én tiszteltem és szerettem őt, s nagyon fáj, hogy elvesztettem. Nyugodjék békében! Édesapámat is meghatotta e hír. Feketeérre együtt kocsiztunk ki. júl. 8. Ma ünnepeltük - tegnap lekopaszított - Mariska lányom 9. születésnapját, melyet, hála Istennek, testileg és lelkileg szépen fejlődve ért meg. Gyerekpajtásaival beszélgetve Mariska kijelenté, hogy „ő látta, mikor született”. Mire Sándorka (húgom fia) nem kevesebb bölcsességgel jegyezte meg, hogy ő meg apja, anyja esküvőjén született. - „Ugyan, hogy beszélhetsz ily csacsiságot” - pironkodék anyja. — „No, hát egy hónappal később” — folytatja a zavarba hozást fia. - Du. búcsúzni voltam Skultéty Paliéknál, kik Sarkadról most Rákospalotára vejökhöz, Tankó János b[uda]- pesti reálisk. tanárhoz költözködnek. - Este édesapámmal a tanyán. júl. 9. Megnéztem b. e. édesanyám sírját, melyet éppen javítnak. - De. édesapámmal a Feketeéren.
