Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
458 Márki Sándor naplói I. 1887 dec. 22. Ennek következtében táviratunkra Jolán ma reggel fel is jött Budapestre, s meglátogatta Lajost, ki őt átkarolva, ismételten görcsös zokogásban tört ki. „Őrült vagyok!” - kiáltotta, és csakhamar csuklani kezdett. Az orvos nem számított ily nagy fölizgulásra, s visszavonta engedélyét, kijelentve, hogy Jolánt többé nem engedheti be Lajoshoz, kit kizavarhatna fantazmagóriájából, s így megfoszthatná azon elégültség- től, mellyel szegényt a nagyzás ma eltölti. Jolán tehát eltérve tervétől, hogy néhány hétig nálunk marad, Gyula sógorral, velünk töltött nap után, hazautazott. dec. 23. Ma reggel anyját látogatni hazament rokonunk, Dedinszky Giza is, ki tegnapelőtt óta szintén vendégünk. Jelenleg nőtincsi (nógádi) postamester. Gábor ma hitt, látogatnók meg Békésen, mert ő nem jöhet Sarkadra. Ez állapotának rosszabbodását jelentné. Nem mehetek be, mert -Lajosra való tekintetből - kedden már itthon szeretnék lenni. Mariskának már ma este hozott egyet-mást a Jézuska. Legjobban imponált egy francia baba, mely kis, sárga paplanos vaságyban hevert. Illúziói tűnnek ugyan már, de ezt a kis családi ünnepet már önmagára való tekintetből is szívesen rendezi az ember. Különben Mariska is meglepett bennünket 1-1 asztalkendő szorí- tóval, ami - a „néni” vezetése mellett - első sikerültebb kézimunkája. Nagyot nőjjön! dec. 24. Hazamentünk Sarkadra, hol édesapámat jó egészségben, de elég nyomott kedélyhangulatban találtuk. Nem elég, hogy Lajos és Gábor egészsége miatt annyit kell aggódnia, és hogy Lajosnak közelebb is egy 1800 frt-os adósságát kellett magára vállalnia, hanem most még elég csodálatos volt Nagy Károly árvaszéki elnök, Lajos feleségének, Terényi Jolánnak mostohaapja, arra is felhíni őt, hogy kifizesse azon 350 frt-ot, melyet nála Lajos már nem egészen beszámítható állapotban vett föl. A feleség családja, bár Jolán éppen nem mérsékelte Lajos költségeit, minden terhet az utolsó krajcárig édesapám vállaira akarna rakni. Ez a levél igazi ostobaság, mert cinizmusnak még finom dolog volna nevezni. dec. 25. Karácsony napján de. feleségemmel a templomban. A férfiak közöl nem is volt más, ami tudtommal első eset családunkban. Este szűkebb családi körben megbeszéltük a szegény Lajost fenyegető katasztrófával ránk váró szomorú kötelességeket. Ez volt a mi idei karácsonyunk! dec. 26. János-napra a testvérek közöl itthon voltak: Berti (neje s fia, Berti), Juliska (és fia, Andor), Imre, Sándor (neje és leánya), Jani, Mariska (és férje). Du. mi ketten Juliskával kiszánkáztunk Feketeérre Imre családjának meglátogatására. Este édesapám neve napjára 20 tagból álló társaság gyűlt össze, s éjfélig együtt maradtunk ugyan, de elég vékony kedvvel. Adjon az Isten erőt és egészséget édesapámnak, hogy nemes lelkének eddigi nyugodtságával, egy bölcs igazi derültségével tudja fogadni azon csapásokat, mik öreg napjaira fenn vannak tartva, s ellensúlyozza azokat az élet egyéb örömeivel! dec. 27. Ma már, tekintettel Lajos állapotára, kis családommal hazajöttem Budapestre.
