Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1887 443 júl. 25. A Hunyadmegyei Történelmi Társulat közgyűlésén vettünk részt. Kuún Géza gróf megnyitója hosszabb, de szebb volt a Szécsenénél. Pesti szokás szerént nemigen figyeltünk a Téglás, Király és Szinte előadásaira. De. kirándultunk Marosnémetibe gr. Kuúnhoz és a parkban fecséreltük el a veceli régiségek megtekintésére szánt időt. Különben a kirándulás emlékei között legkedvesebb előttem, hogy megköthettem a barátságot Csánki Dezsővel, kivel idáig olyan szépen el tudtuk kerülni egymást. Bor nélkül csókolóztunk össze, midőn ő - Dévára vissza többé nem jöhetvén - Kolozsváron át Budapestre indult, hogy onnan Jászóra és Leleszre menjen kutatni. Délben és este Hollakyék vendége voltam, kiknek most 3 angol vendégök is van; biz’ én elfelejtettem a nevöket, mint azon néhány tucatét még, kikkel e napokban „megösmerkedtem”. júl. 26. De. ‘Л 10 tájban faképnél hagyva a M[áros]németiben késlekedő praesidiumot, néhányan előrementünk Hunyadra. Én az öreg Szinnyeivel kerültem egy szörnyen rázós kocsira, melyre fölvettük az alpestesi tiszteletest is, kinek templomát szintén megtekintettük. Vajdahunyadon ismét összeverődött az egész társaság, s a tarackdurrogás, üdvözlőbeszéd, diadalkapu, cigányzene s a vár belsejéből felhangzó szózat egyikünket sem hagyott érintetlenül, midőn a lovagkornak e szép emlékét fölkerestük. Mariskának, a Hunyadiak nagy tisztelőjének pár sort írtam a lovagteremben. Azután a vasgyárat s néhányan (Orbán Balázs, Széli Farkas és Pál István) a ferenc- rendi szerzetházat tekintettük meg. A víg társas ebéd alkalmával az öreg Szinnyei velem ivott, én pedig Borovszkyval és Pettkó Bélával ittam barátságot. Sok érdekest láttunk a hunyadi gkel. templomban is. Este az egyik faluban a társaság előrement nőtagjaitól még egy csomó virágot is kaptam, de Szinnyei papa sietett az esteli vonathoz - s én mégis inkább őt kísértem el. júl. 27. A reggelinél házigazdámnál Kuún István gróffal és Gyárfás Ferenc m[aros]- vásárhelyi kir. táblai bíróval ismerkedtem meg. Ez utóbbival és Téglással Piskinél elváltunk a Hátszegre ügyekvő kirándulóktól, s míg ők Piskiben hallgatták a dikció- kat, mi a kaláni római fürdőben lubickoltunk, s megnéztük a Zsigmond halmát, hol a monda szerént Zsigmond és Morsinay Erzsébet szerelme kezdődött. Kalánból vasúton mentünk Váralja-Hátszegre. Boldogfalván megnéztük a románkori templomot s a Kendeffy-kastélyt. Engem nem Hátszegre, hanem az öreg Kőváry Lászlóval és uno- kaöccsével, dr. Kanyaróval együtt Nalácra, Naláczy Ákoshoz szállásoltak el. Este mi is részt vettünk a hátszegi „díszvacsorán”, hol az öreg Szabó Károlynak is oly kedve szottyant, hogy a cigányok közé állva verte a taktust. júl. 28. A megfogyatkozott társaság a római kövekből összeállított demsusi templomhoz és a várhelyi (sarmisegethusai) romokhoz rándult ki. Túrás és dúlás biz az, amit ott ásatásnak neveznek, a hely klasszikus volta azonban ihlettel töltött el. Villásreggeli után - mi ketten, Kanyaróval, a legrosszabb kocsin - hazafelé indultunk, s délután már pisztrángfogni segítettem Naláczy Ákosnak. Eszerént teljesen elszakadtam a társaságtól, mely Petrozsény felé folytatta útját, Kanyaró is velők tartván. E társaságban csupán a tolakodó két Reiner - egyik a bazilikasorsjegy nyertese - rontotta az összhangot. Széli Farkas, Baligó és Borovszky példájára sok volt a magnum áldomás, ettünk, ittunk, jól mulattunk s láttunk néhány szép vidéket, csináltunk sok ismeretséget, de nem dolgoztunk semmit. Mégiscsak könnyű dolog a „történetkutatás”.
