Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
424 Márki Sándor naplói I. 1887 Paulerrel.1 2 Sajnálja, hogy P[auler] nem maradt meg Wesselényi koránál, hogy elmondja a dolgokat úgy, ahogy találja; az Árpádok korszaka nem neki való. Pl. a vármegyék kérdésében nem jutott eszébe igazi párhuzamba tenni ez intézményt a nyugat-európaiakkal, holott nyugati szellemben növekedett papok befolyásolták államéletünket; Szent István törvényeinél pedig mindent bírált, csak azt nem, hitelesek-e azok? - Erre azt mondtam, hogy nálunk a középiskolákban szinte erény a kritikailag taglalt és sokszor vitás tények helyett inkább a mondák és hagyományok pártjára kelni, mert mégis főbb a kedélynek, mint a kritikai érzéknek már e fokon való kiképzése. S gúny, hogy a VIII. osztályban, az adatokat kellően még nem ösmerhetve, már oknyomozó magyar történetet követelnek és csak 8 hónapot adnak rá. De hát gimn. tanárok vagyunk mi az egyetemen is - panaszkodott Salamon; bele sem mélyedhet igazán egy korszakba, mert 3 éven át neki is végig kell nyargalnia az egész magyar történeten. Stb., stb. Panaszkodott, hogy sokat köhög, „nem úgy, mint mikor együtt historizáltunk az egyetemen”. Az idősb Szinnyei adatokat ígért Arad történetéhez. jan. 14. Berecz 50 frt előleget adott Hazánk leírói1 c. cikkemért, melyet ma vittem el hozzá; jólesett, mert 10 nap óta csak 3 frt-om lévén, feleségem már szinte nevetett, milyen jó gazda lettem, s mint tudtam tartózkodni a költekezéstől. Az Abrége helyett ezentúl a francia kivonatok mellett német kivonatokat is ad a társulat, s panaszkodott Berecz, hogy ezekkel szintén neki gyűlik meg a baja. Vidékről idáig kívülem csak Hanusz és Téglás támogatta a vállalatot; Requinyi visszavonult, mert pár kompiláci- óját nem közölte. Eleinte igen csekély eszközökkel dolgozhattak; ma már 5000 frt-os büdzséjük van. Mint afféle mindenesnek, igen sok dolga van a társulatnál; de majd ád nekem is stb. Pl. márciusban felolvasást kellene tartani. (Már ő is azon urakhoz tartozik, akik - mi különben helyes szokás - csak bizonyos órákban fogadnak; úgy kellett instruálni saját külön portását, hogy én máskor is bemehetek. így cibilizálódik az ember Budapesten.) - Sarkadról küldtek disznótori kóstolót. jan. 15. Intézetünk egy latin-német s egy magyar rendes, valamint egy matem.-fizi- kust, mint helyettes tanárt, kér a jövő évre. Amott Snábli diákra, emitt a szegedi Cziglerre gondolnak, remélve, hogy őt, mint rendes tanárt, hasonló minőségben teszik át. jan. 16. Képet kérni az aradiak Kölcsey-báljának alkalmi lapjába, elmentem Biczóval Roskovics Ignáchoz, ki ígért is nagy készséggel; magára vállalván „feleségének”, az Erzsébet kórházban most betegen fekvő Vágó Pálnak és „leányának”, Zala Györgynek megszerzését. Margitay Tihamért, jegyesénél lévén, nem találtuk otthon; ezt anyja vállalta magára, kivel s a képviselővel és az író Margitayval művészi dolgokról még sokáig beszélgettünk. Engem is piktornak gondoltak. Este Szinesi I. (volt tanítványom, most Lenhossék egyik kedves embere) töltötte nálam az időt. 1 Avita a Budapesti Szemlében zajlott 1886-1887-ben: Pauler Gyula: Salamon Ferencz legújabb munkája. Budapesti Szemle, 1886. 120. sz. 447-459. p., Salamon Ferencz: Pauler Gyula mint kritikus. 1-2. Budapesti Szemle, 1887. 121-122. sz. 124-149., 285-312. p., Pauler Gyula: Nyílt levél a szerkesztőhöz. Budapesti Szemle, 1887. 123. sz. 449-470., Salamon Ferencz: Glossák Pauler Gyula nyílt levelére. Budapesti Szemle, 1887. 124. sz. 159-168. p. 2 Hazánk leírói 1886-ban. Földrajzi Közlemények, 1887. 15. köt. 188-221. p.
