Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1886 403 vüli időben, visszaadhattuk. Megnéztük a cseh nemz. múzeumot, melynek számára most építenek nagyszerű palotát; kell is, mert ez idő szerént zsibvásár. Még kalauza sincs. Zsilinszkyvel a Zsófia-szigeten ebédeltünk, s ezután 4 álló óra hosszáig gyalogoltunk, s ahogy kiszámítottam, 14 km utat tettem a városban. (A hradsini Sz. György-szobor, palotatermek, városházi órajáték, lelenc- és kórház, Visegrád stb.). - írt Juliska is; hála Istennek, egészségesek. Mariska mindenkinek mutogatja az én levelezőlapjaimat, miken 1-1 város rajza áll. Már e hétre vártak; 9-én, Juliskával való ismeretségem 9. évfordulóján, mindenesetre szeretnék otthon lenni. Linz, aug. 5. A szép és nem szép Prágától búcsút véve, 9 órai út után érkeztünk ide, Linzbe. Útközben kivált Tábornál s a Feld-Aist völgyénél sokat gyönyörködtem a tájékban; de abban is, hogy hollandoknak néztek bennünket. Itt Linzben a kényelmes Rother Krebsbe szálltunk, ablakomból gyönyörű tájkép kínálkozik Urfahr felé. Ahogy - megbomlott esernyőm orvosolása mellett - a permetező eső s rövid idő mellett (du. 5 után) lehetett, szemügyre vettem a várost. A linzi tornyot, melynek mintájára építették a magukét a sarkadi kálvinisták, alaposan megüthette a ménkű, mert még csak távolról sem hasonlít rá egy sem. Dicsekedhetik hát tovább is a sarkadi magyar, hogy „Linzben volt a párja, azt is megütötte az istennyila”. Pozsony, aug. 6. Pozsony bizony, és nem Bécs, mint eleve terveztük. Miközben ugyanis a hajón eleget gyönyörködtünk a vidék szépségében, rájöttünk, hogy Károlyival mi levélben is végezhetnénk, miért maradnánk tehát Bécsben? - Onnan tehát gyorsan átszálltunk másik hajóra (mely zsúfolásig volt tömve Hainburgba tanúim, útra induló kadétokkal), s most, íme, itt vagyunk a Zöldfa szálloda III. emeletén, 63. sz. a. Stauberrel, Mangolddal holnapra már van találkám. Ahogy este, jövet láthattam, 16 év óta Pozsony sokat szépült; kedves emlékei pedig minden lépten-nyomon felém mosolyganak. aug. 7. Stauberrel, Mangolddal, Pirchalával és Svábyval töltöttem a napot. Délben hazajőve az öreg Haan céduláját találtam, hogy ő bizony mégiscsak a Magyar Államvasutak vonatain megy haza, s hogy 11-kor bérkocsin Zurndorfba indult. Az öregúr igen derék, kedélyes ember, bár koránál fogva szabadabb mozgásunkban gátolt is bennünket. Unokája, Zsilinszky Lajos szintén jóravaló s eléggé tudni vágyó fiatalember, kivel sok jó napot töltöttem együtt. Délután Stauberrel és Pirchalával a hegyek közé (Murrmann-magaslat, 1. és 2. Bimbó-ház, 1. Landesmühle) tettem kirándulást, s benéztem Stampfel Károlyhoz, kit még nem ismertem, s ki Kőhalmi (Klimstein) n[agy]szombati tanárral is megösmertetett. Este az ösmerősök Palugyayhoz jöttek vacsorára, hol a vonat indulásáig, éjfélig maradtunk együtt (Mangoldné, Mangold, Sváby, Pirchala). Gyfulajvári, aug. 8. Szerencsésen hazaérkeztem; Gyulán feleségem várt reám, s vele együtt mentem [Gyula]váriba, hol örömrepesve várt reám Mariska. Volt is azután ölelkezés! aug. 9. Juliskával való ösmeretségem 9. évfordulóját [Gyulaváriban ünnepeltük. Mi egészen boldogoknak éreznők magunkat, ha testvéreink egy részét nem érte volna annyi baj. így Juliska is rosszul vakációzott [Gyula]váriban, 3 hét óta.
