Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1886 401 majdnem nagy baj történt, mert az öreg Haan a sebesen tovamenő lóvasútról leugor- ván, felbukott, s még gurult is egy kicsit a földön; szerencsére azonban semmi baja sem esett. Este Vá 8-kor már itthon voltunk, s ismét a magyar csárdában - melyet tegnap fedeztünk föl - ittunk egy kis vörösbort s ettünk gollascht. júl. 26. Juliska írt; hála Istennek, egészségesek; szegény Lajos baja azonban egészen komolynak látszik. A levéltárban Haan a rendezetlen magyar iratok közt Békést illetőleg egész csomót fedezett föl, köztük nekem valókat is; így már talán tovább maradunk. Különben nekem így is sok az írnivalóm. München, júl. 27. A levéltárban valami 5 olyan oklevelet találtam, mely Dósára és Arad megyére vonatkozik, tehát egy csapással két legyet. - Egész estig szakadt az eső, s így csak estefelé tehettünk Zsilinszkyvel egy kis sétát (úgy egy óra hosszat) a városban. júl. 28. Édesapám írja, hogy Lajost Tátrafüredről Budapestre, s onnan - oda fölment rokonok tanácsára - Sarkadra hozták le, hogy egy kicsit szórakozzék. Szegény édesapám, ki sehogy sem érdemli meg, hogy egy egész életen át derűs napja fellegek közt hajoljon nyugovóra, nem látszik bízni Lajos állapotának javulásában. A levéltári munka után, bár kissé rosszul éreztem magamat, Zsilinszkyvel megnéztem a gipszöntvények gyűjteményét, a propylaeumok, a glyptotheka s műcsarnok által képezett remek tért, az üvegpalotát stb., s végül már az öreg Haannal is, a régi temetőt, mely gyönyörű kert és jeles műgyűjtemény; igazán kegyelet alkotása. júl. 29. A nap java részét ismét a levéltárban töltöttem. Délután Zsilinszkyvel kimentünk Nymphenburgba, és sokáig gyönyörködtünk a szép parkban, sőt á la minute fotográfiában le is vétettük magunkat: váljon, mit mond hozzá Juliska és Mariska? Az ún. Corctrolor vendéglőben juliálisozó fiúk és leányok énekében, játékaiban gyönyörködtünk. Este Vá 8-kor érkeztünk haza, hol az öreg Haan almabort hozatott tiszteletünkre. München, júl. 30. A levéltárban szerencsésen elvégeztem munkálataimat, s 55 többé-kevésbé érdekes okiratot többnyire lemásoltam, részben kivonatoltam. Néhányat, melyek egyúttal Dósa forradalmára vonatkoznak, s így igen érdekesek, utólag másoltatok le. Különösen Rieder Ottó titkár, kinek szobájában dolgoztunk, kötelezett le bennünket szívességével. - Azután a régi pinakothékában gyönyörködtem. Fájdalom, a glyptothekát s a műkiállítást, részént levéltári dolgaim, részént elzártságuk miatt nem láthattam. Azután dr. Loeher lakására mentünk. Teljes díszben fogadott bennünket, s örült, hogy megtaláltuk, amit kerestünk. A nürnbergi és bambergi levéltárakat előre értesítette jövetelünkről. Most is kifejezte óhaját, hogy a kormányok közt tárgyalások induljanak meg az illető országokra nézve becses oklevelek kicserélése iránt. Este megnéztem bajor Lajos császár síremlékét a Frauenkirchében, s végre az Orientben s Oberpollingerben búcsúztunk el a müncheni sörtől; annál nagyobb örömmel, mert Juliskám szerént (Lajost kivéve) otthon semmi baj sincs. Juliskának naponkint négyoldalas levelet írok, piszém mégis azt a naiv kérdést teszi: mondjam csak, mit csinálok? - Rátok gondolok legtöbbet, édes jószágaim! Nürnberg, júl. 31. Münchenből, hol 12 nap alatt csak valami 85 márkát, s így pénzben keveset,
