Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
398 Márki Sándor naplói I. 1886 tál, melyen Aradról feleségem és kislányom is jött, megérkeztünk Sarkadra, közben megösmerkedve gr. Pongrácz szentandrási plébánossal. Itthon édesapámat jó egészségben találtuk. Pista árvái közül Gábris, Pista és Béla vakációzik Sarkadon. júl. 11. Imre, titokképpen, azon megdöbbentő hírt közié velem, hogy szegény Lajoson83 az elmezavar tünetei észlelhetők, s hogy fürdőzésének oka ezen, véghetetlenül szomorú körülmény. Idegessége, mely gyermekkora óta jellemzi őt, örökös pénzzavara és kielégítetlen ambíciója következtében idáig fajult volna tehát! Aggasztóvá azonban csak az utóbbi 2-3 hétben, főképp feleségének Budapestről való visszatérte után lett. Felesége és Szekér Gyula a napokban - köszvénye gyógyításának ürügye alatt - fölvitték őt Budapestre, hogy onnan valamely fürdőbe édesgessék. Hivatalos dolgaiban egész az utolsó percig pontosan járt el s mondják, hogy utoljára föltett végzése különösen szép. Oly kecsegtető jövő állott előtte, s ezt most végromlás fenyegeti - s Isten tudja, miért? Mert bár több ezer frt adósságot fizetett már utána édesapánk, kinek szelíd kedélyét összetörheti ez újabb csapás, [nem valószínű, hogy] a most mutatkozó 3500 frt adósságot még a legnagyobb áldozat árán is eltüntethetné; az pedig, hogy sógorával szemben, Terényi Lajos ellenében nem lehet alispán, kissé kicsinyes oknak látszik a kétségbeesésre oly embernél, ki elég tehetséges arra, hogy más téren is érvényesülhetett volna. Most betegségének puszta gyanúja is elvágja útját annak, hogy Békés megyében ő előmehessen. Most van igaz értelme szegény Lajos diákköri versének: „Mi szükség azt tudni másnak, / Hogy, ha nem lát, nem hall ki sem, / Hogy elvesztett jövőm felett / Sírok, sírok keservesen...” - Higgyük azonban, hogy nincs elvesztve jövője! júl. 12. Ma Juliska néném is átjött [Gyulaváriból, s újabb részleteket beszélt szegény Lajos bajáról, s latolgattuk a módokat is, elméje hőn óhajtott javulásának esetén hogyan lehetne őt saját gyanúja felköltése nélkül promoveálni, hogy Gyuláról, hol ezek után az utolsó utcagyerek által is ösmertetve, alig maradhat, amoveáltassék. Én a Belügyminisztérium valamely osztályához való meghívásának kieszközlésére gondoltam, mint ahogy gondolt már ő is. Adósságának kifizetését édesapánk most is megígérte, hogy megszabadítsa töprengéseinek egyik főbb okától. Délután meglátogattuk Borca nénit is, ki pár hét óta szintén meg van zavarodva. Agylágyulásban szenved s üldözési mániában; de ő 26 év óta ül mozdulatlanul egy karosszékben, mint köszvénybeteg, s meghaladta a 70 évet. - Fáj látni, miként szenved; de hát még Lajost, ez eszes fiút, ki mellé az utóbbi időben még testileg is fejlődésnek indult?! - Ma temetik Gyulán Czingulszky Gyulát, Nuszbek 18 éves sógorát, ki Csákón főbe lőtte magát. Családi életünket, mely egy év előtt még oly derült volt, a mostani szeszélyes időjárás módjára örökös zivatarral fenyegető felhők kezdik borítani. júl. 13. Délelőtt édesapámmal a határban. Lajosra nézve Sz[ekér] Gyulától némileg megnyugtató tudósítás jött, az orvosok a bajt gyógyíthatónak tartják. júl. 14. Édesapám Kétegyházán lévén, az időt otthon töltöttem. Ebéden Bertinél. 8a Márki.
