Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
392 Márki Sándor naplói I. 1886 jövetele. - 24-én elkezdtem a kerti munkákat óriási parkomban; a fiúk mindannyian kertészbojtárjaim s Mariska a diretrix. A szép napos időben vajmi keveset is dolgozom immár, s a verőfény vigasztal, hogy a Fekete-Köröshöz 12 éve tett sok jegyzetemet nem találom sehol.2a ápr. 3. A Kölcsey Egyesület jobb jövőjéről beszélgetve, brúdereztünk Varjassy Árpáddal, a tanfelügyelővel. ápr. 5. Dr. Török Aurél tudatja, hogy a pankotai ásatásokhoz menet, holnapután vendégem lesz. - A kerti két lugast megújítottam; most már egészben véve rendben van a kis kert, melynek legfőbb ékessége a teljes virágában álló sok ibolya. Mariska el is lát bennünket csokrokkal. ápr. 6. Ismét ajánlva vagyok levelező tagnak. Vajh, kihajtok-e? ápr. 7. Ma du. csakugyan eljött Török Aurél, ki a gimnáziumban szegény Pista tanulótársa s éveken át jó barátja volt; amint megösmerkedtünk, mindjárt is róla beszélt sokat. Együtt kerestük fel az öreg Ormos alispánt, akit egy egész óra erejéig sarokba szorított antropológiájával. Az estét s éjjelt nálam töltötte. Kedves, derék ember, ha talán hiú is egy kicsit. Holnap reggel megy Pankotára. ápr. 8. Mariska ma ünnepélyes értesítőt hozott Máday bácsitól, hogy „nagyon jól felelt, úgy, hogy tanulótársai is megdicsérték”. Kapott is érte sok puszit. Eleinte, mikor beadtam az iskolába, unatkozott, mert többet tudott - itthon is tanulván - a többi kicsikénél; később, mikor észrevette, hogy ő nem úgy tudja ám a dolgokat, mint ahogy azok tanulják, érdeklődni kezdett, s most már szívesen jár iskolába. ápr. 10. Reggel kimentem Török Aurélhoz Pankotára, hol a templomban alig talált egyebet egy vénasszony koponyájánál; az állomástól a Tagányi urad. inspektor által adott kocsin azonnal Simándra indultunk, hol azonban Török Bélát nem találván, egyenesen Kisjenőre mentünk. Itt a papon (Szathmáry Gyulán) kívül senkit sem kerestünk fel; amit elég rosszul tett Török. így is elég adatot talált a keresett csonttelepekről, a bővebb kutatást különben is május végére akarja hagyni. A vendéglős, Kohn, földim lévén, ajánlkozott, hogy elfuvaroztat bennünket Kétegyházára, mely - úgymond - nincs messzebb, mint Sarkad. „Hát vigyen Sarkadra” - esett szavaiba Török, s én örültem ingatag programjának. A rossz úton Keményfoktól Sarkadig csak lépve mehettünk. Otthon édesapámat, ki élénkbe jővén, tapsolt, mikor egész váratlanul bedöcögtünk, nem a legjobb egészségben találtuk; tegnap az ifjú Dénes gróffal sokat kocsizott, s most egy kis borzongása volt. Kértük, hogy úgyis este lévén, feküdjék le, s meg is tette; így őnélküle vacsoráztunk, s 9 óra után már mi is lenyugodtunk. ápr. 11. Reggel jobban érezte magát édesapám, s végezte szokott vasárnapi dispositióit. Bejöttek a fiúk is; Török gyerekkorukból ösmerte Bertit és Imrét, Nuszbek pedig jóltartotta régiségekkel. Elmentem vele a ref. templomba s Osváth Imre bátyánkhoz is. Időnk azonban ki lévén mérve, a déli vonattal már haza kellett jönnünk. Ő [Békés]- csabáról B[uda]pestre ment, de megígérte, hogy május végén lejön. Örvendenék rajta. 2a Októberben került vissza Torma Károlytól.
