Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1885 379 szept. 30. Délután a pankotai Medgyaszay jött hozzám, azután pedig Lóczy, ki nálam is vacsoráit. Este utazott haza Budapestre, s a vasúti állomáshoz kikísérve, megösmerkedtem dr. Pethö Gyulával, ki most szintén megyénk egy részének geol. fölvételén dolgozik. Rokonszenves fekete fiatalember. okt. 1. Ma délután sem dolgozhattam. Fölkeresett B[uda]pestről B. Kollasz Róbert, mint szegény Laci régi játszótársa; továbbá Juventiusék, majd Varga, kinek a magyarokról írt kisebb történetét isk. használatra fogom ajánlani. okt. 2. Nem tudja Kövér a VII. osztályban, La Fayette indítványára melyik francia város tiltakozott az 1792. aug. 10-[i] határozat ellen. „Hát, mondja ki franciául, hogy hét szamár.” „Sept anes...” A fiúk elnevették magukat: éppen heten vannak. (Jó, hogy nem hiányzott közülök egy sem, akkor engem ért volna - Sedan!) okt. 3. Plútót visszaküldtük Mezőhegyesre, mert nagyon kedveltük ugyan, de nem volt, aki gondozza, vagy csak meg is sétáltassa. - Hahnnak aligha nyakába nem sózhatom a könyvtárnokságot. Az idén is valami 4000 darabbal fog szaporodni a gyűjtemény; hogy’ győzzem én a leltározást?! Hahn, úgy látszik, nem ijed meg tőle, s mellé lelkes fiú. - Délelőtt átültettettem virágaimat, melyek közöl a fikuszok ez idén szépen díszlettek. Kolozsvár, okt. 4. Az Erdélyi Múzeum kézirattárában való kutatás végett Kolozsvárra utaztam, Radnától kezdve Tövisig egymagám ülvén a kocsiban. A vidéket Piskitől Kolozsvárig nem ösmertem, s így az jól szórakoztatott. Petelei Pista Korbuly Józseffel együtt várt ugyan reám Kolozsvárott az állomáson, de nem ösmertünk egymásra, s így, lakását nem tudva, a Nemz. Szállodába hajtattam. Vacsorán a Bogyóban Beck Adolf aradi lakossal találkoztam, s az unalmas időt azután vele töltöttem. okt. 5. Reggel még ágyban talált Petelei, s azonnal átköltöztetett Kötő utca 1. sz. a. levő, 2 szobácskából álló lakásába. Majd elvitt a Kolozsvári Közlöny szerkesztőségébe, hol Békéssy Károly szerkesztővel és Zilahi Kiss Bélával ösmerkedtem meg. 9-kor fölmentem az Egyetemi Könyvtárba, hol az öreg Szabó Károly (kinél Finály Henrikkel is találkoztam) rendkívül szívesen fogadott. Az Arad és Zaránd megyékre vonatkozó Kemény József-féle kéziratokat a legnagyobb készséggel adta elő, s miközbeen én má- solgattam, ő folyvást beszélgetett, pl. hogy most már őneki kell megírnia a trónörökös könyvébe Magyarország történetét, mert Pulszky 3 ívét kénytelenek voltak kinyoma- tás után kilökni, oly gyarlón dolgozott. „De hát, én is mit írjak 4 íven?” - „Hát a magyar történelem filozófiáját.” - „Ha én ahhoz értenék!” - sóhajt az öreg, és szidta az olyan vállalatot, mely magyar is, osztrák is. - Egy óra tájban mentem a gazdámhoz, Peteleihez. Ott ösmerkedtem meg dr. Csernátony Gyula ref. koll. tanárral, e kedves emberrel s a jókedvű Korbuly Józseffel. Ránk rontott Sándor József is, az Erdélyi Közmív[elődési] Egyesület253 lelkes titkára, ki roppant elkeseredéssel jelentette ki Peteleinek, hogy ő ugyan többet nem dolgozik a Kolozsvári] Közlönybe., mert a szerk. nem adja ki okt. 6-ra írt cikkét. (Másnap szent lön a béke.) - Pista barátunk otthon szokott ebédelni; s kitűnő étvággyal költöttük el Sárközyné asszonyom főztét, amit 25‘ EMKE.
