Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

370 Márki Sándor naplói I. 1885 hajón Vácig, hol Dedinszky Mari nénénk várt reánk, s vele együtt mentünk Horpács- ra, az ő s „Mili néni” meglátogatására. Mili néni a Mariska keresztanyja, ki őt most, 6 éves korában látja először. Feleségem 3 hetes korában „járt” (?) itt először, másod­szor csak most. júl. 14. Meglátogattam Nagy Ivánt, ki annyiban, hogy az ő feleségének (Csató Mari) anyja s feleségem nagyanyja, unokatestvérek voltak, rokonunk is. Igen szívesen foga­dott, s mindjárt felszólított, hogy tegezzük egymást. Megmutogatta 6-7000 kötetre rúgó könyvtárát s megajándékozott egy sétabottal. Délután, a nagy melegben köszvé- nyes lábaival kisétált velem a Hóra nevű erdő felé, s adomázgatott a maga s írótársai életéből. - Este újabb „családi séta”. júl. 15. Délelőtt otthon olvasgattam. Délután Nagy Ivánnál megösmerkedtem Szontagh Pál képviselőházi alelnökkel, s a két öreg azután eladomázgatta az időt. Nagy Iván kivált Arad megyei forrad. élményeiről beszélgetett, s este, midőn ismét meglátogatott, fölemlítette, hogy eljegyeztetésének holnap lesz harmincadik eszten­deje. Éljen! júl. 16. A napot Arad megye történetére vonatkozó jegyezgetéssel töltöttem Nagy Iván­nál, s megösmerkedtem nála Luka Gusztáv birtokossal s unokaöccsével, Luka Pál honti főügyésszel. júl. 17. Nagy Ivánnal kirándultam Balassagyarmatra, hol az öreg maga vett káposztát, s barackot ettünk a piac közepén. Megösmertetett pár úriemberrel, többnyire megyei urakkal. Csehfalvaynét s lányát, Irmát már 9 után fölkerestük mint rokonokat. Az 5 emeletes börtönt s a megyeházat, hol Nagy Iván született s gyermekkorát élte, a Bihar megyei származású Tapolcsányi Ferenc várnagy mutogatta meg. Pont 12 órakor már otthon voltunk Horpácson. „Családi ebéd” Nagy Ivánéknál. Délután eljött Szontagh Pál is, és megint anekdotázott - Mikszáth Kálmánnak valókat. júl. 18. Feleségemmel s Mariskával kisétáltam a 67 holdas „juss”-ba s a szőlőkbe. Ebédre hozzánk jöttek Nagy Ivánék. Nagy Iván azután feleségemmel együtt elvitt Drégelyre. О lenn maradt, én feleségemmel fölmentem a nagy emlékű s kedves táj­képet mutató várba, majd az öreggel együtt Szondi eltemettetésének valószínű helyét néztük meg. Mariskának, ki pedig egész évben e kirándulásra számított leginkább, a várból és Szondi „sírjáról” köveket, virágokat s a hegy lejtőjén szedett gránátszemeket vittünk - kárpótlásul, mert meghűlése miatt nem hoztuk el. Egyébiránt este baj nél­kül találtuk kis jószágunkat, kinek keresztanyja szépanyja által szövetett asztalkendő­ket adott ajándékba. júl. 19. Délelőtt Mariskával tettem nagyobb sétát, délután pedig vele s az asszonyokkal a „kőember” alá (Oroszi mellé) rándultam ki - forrásvizet inni. júl. 20. Elbúcsúztunk rokonainktól (Mariska bőségesen meg is siratta keresztanyját) s Nagy Ivánéktól, kik oly szívesen láttak, s Nagy Iván kocsiján Vácra mentünk, hogy ezt is megtekintsük. Két óra alatt be is teltünk vele. Délután a gyorsvonattal Budapestre.

Next

/
Thumbnails
Contents