Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1884 349 sarakban ki is jött volna be? - Lajosék délután érkeztek Gyuláról - hova viszont Gábor ment be, hogy korteskedjék maga mellett, mert főpénztárnok akarna lenni Gyula városánál (évi 700 frt-ért!). dec. 26. János napját most is a szokott jó kedvvel, vígan ültük meg. Erre már eljött feleségem és kislányom is a délutáni vonattal; továbbá Mariska húgom, Nuszbek, Szekér Gyula, Imre és Berti bátyám, Lajos - nejeikkel, Püspöky Berti s neje, Dutkay Dezső, Jakócs, Otrok, Nábráczky Sándor; szóval a rendesnél kevesebben voltunk, de elegen arra, hogy jól töltsük az időt. Mariska elmondott 3 strófát a viszontagságos sorsú köszöntőből. Megéljenezték. „Van még!” - kiált a gyerek, félve, hogy hiában tanulta meg a hátralevő 2 strófát, s elmondta azt is. Éjfél utánig maradtunk együtt. János-na- pi ajándékul édesapám egy szőnyeget varrt körül édesapámnak [sic!], kit Isten sokáig éltessen boldogan! dec. 27. Jani öcsém csak ma jött haza Orosházáról, s visszament már az esteli vonaton többi testvéreimmel együtt. Este már csak magunk maradtunk, s édesapámmal együtt regényt olvastunk. Jókaitól az Elet komédiásainak mind a hét kötetével elkészültem. dec. 28. A reform, templomban voltam, hol a község ünnepélyt rendezett a sarkadi születésű Veress Sándor, e mintaember emlékezetére. dec. 29. Kis családommal együtt hazajöttem Aradra. Gyulán csatlakozott Gábor, ki 23 szavazattal bukott meg a mai választáson. Megvigasztalódott Csabán, honnan menyasszonyával együtt utazott tovább Békésre. Csabán találkoztam Haan Lajossal s a vonaton Czédly Józseffel, ki kapitányom volt a Rodichoknál. Nagyon kedélyesen dis- kurálgattunk mindenről Aradig. dec. 30. Szerdahelyi János szoboszlói közjegyző 24-én meghalt. [Nagyváradon diákköri pajtásom volt, fő-főpoétája a mi diák Garay Körünknek, munkatársa írott lapocskámnak; szép képzettségű, derék fiú, kitől azonban utóbb egészen elválasztott a sors. Csak egyszer találkoztam vele itt, Aradon, mikor fél napra meglátogatott. Gyönge testalkatú volt mindig, és sokat betegeskedett. Nyugodjék békével! dec. 31. Este szilvesztert együtt töltöttük ipámnál, ki születésnapját ülte. Lujzáék ez alkalommal először hiányoztak. Maga ipám, mostanában nagyon levert; lázas és beteges is, de el is hagyja magát. Majd csak földerül neki is. Ami különben a tovaröppenni készülő évet illeti: nincs ellene semmi kifogásom; jól viselte magát. Apróbb bajoknak, kellemetlenségeknek, sőt bánatoknak sem volt ugyan híján, de amily nagyon jól kezdettük, épp oly jól végeztük is. Juliska még mindig uralkodó planéta, csakhogy van egy kis pufók holdja is, Mariska, kiben igazi örömünk telik. Ma pl. elmondja nagyapjának a tavaly a sarkadi nagyapa számára betanult verset. No, de úgysem ösmeri ezt az aradi; s minek taníttatnánk be újat, mikor János-napra is elég hosszút kellett bevágnia? „Szép vers!” - mondja neki ipám. „Elmondtam én már ezt a sarkadi nagyapának is” - ad ki rajtunk a gyerek. - Családi boldogságom, mondhatom, tökéletes volt ez évben; s az élet más körülményei sem voltak mostohák. Munkakedvem nem hagyott el, s remélem, átkísér az a következő évbe is. Isten áldjon meg és segítsen mindnyájunkat!
