Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
MArki Sándor naplói I. 1884 347 dec. 4. Dr. Havass engem is fölszólított, hogy az orsz. kiállításban a Földr[ajzi] Társulat cége alatt állítsak ki könyveket. Feleltem, hogy ezek nem érdemesek arra; a gyűjteményemben 1849 óta meglevő magyar földr. munkák (180 db) jegyzékét azonban megküldtem. dec. 6. Mikulás bácsi ez évben sem feledkezett meg Mariskáról. Nem jött ugyan be a szobába, de a folyosóról hallhatólag s erélyesen tudakozódott, tud-e már Mariska imádkozni. El is mondta a honleány bátran, sőt ismételve is a Miatyánkot s kapott is érte dicséretet és apróságokat. Pedig nem mondhatni, hogy éppen lelkiösmeret- furdalás nélkül várta volna e napot. A múltkor egy reggel, ágyában felülve sóhajtozni kezdett. „Mi bajod?” - „Nagyon meg vagyok én akadva, édesapám.” - „Hogyhogy?” - „Hát, mert még nemigen tudom a Miatyánkot.” Márpedig éjszaka is, mikor éppen fölébredt, magában végigmorzsolta az egészet. A Mikulás én voltam ugyan, hanem azért Mariska hűségesen referált nekem is a vele folytatott párbeszédről. dec. 7. A líceumi segélyegyesület Spitkó helyébe engem választott ellenőrré. - A Tanáregyesület fiókjának szánt tanári kört nem alakítottuk meg; ötünk ellenében 7 szó elvetette. Az ajánlatot Kuncz tette, Jancsó azonban élesen ellenezte. Nesnera mindjárt föl is adta ezt a rébuszt.37 Megfejtés: „Meg nem alakult tanári kör.” Tanári annyiban, hogy tanár rajzolta. A kaszinó engem is beválasztott a könyvtári bizottságba. dec. 8. Antolik „lányos apaknak azt a propozíciót tete”, hogy 3 tanfolyamban 9 éven át (6-15 év) magunk tanítsuk leányainkat, mintegy magán-leányiskolát alkotva. Bizottságot küldtünk ki a tervezet elkészítésére, de máris kimondtuk, hogy a nyilvánosság jellegét mindenesetre meg kell szereznünk. dec. 9. Ábrái Gizinek Mariska kellő ünnepélyességgel adta át a Bonjour nagy reményű csemetéjét, a Trésort. Csaptak olyan lármát együtt, hogy régi lakásunkon Bing bizonyosan fölizent volna. dec. 10. 4-én a Kölcsey Egyesületnek választmányában dr. Mülek 30 [arany] honoráriumot indítványozott Jancsó számára, ki Kölcsey életrajzát megírta, s Aigner kiadásában most közrebocsátja. Jancsó azonban, mint azt már az ülésben is valószínűnek tartottam, előfizetésnek akarja ezt tekinteni (úgy tévén, mint Sarkad elöljáróságával szemben én tettem, Sarkad történetének megírásakor). így pedig az egyesület aligha adja meg. Vörös Vidorral most azt eszeltük ki, hogy vegyünk meg Aignertől az egyesület számára 700 példányt az évkönyv kiadására megszavazott 400 frt-on, s ezt küldjük szét az évkönyv helyett; Jancsónak így honorárium fejében mindenesetre adhatunk legalább 100 frt-ot, s még az egyesület is nyer vele. Majd megválik, mit felel Aigner, s mit határoznak Kölcsey bölcsei. NB. e tervről Jancsó még nem tud, de aligha lesz ellenére. Délután levelet intézett ugyan hozzám, melyben kijelenti, hogy honoráriumot nem fogad el; ha azonban azt ily alakban kapja, nem vádolhatja önmagát. dec. 11. Feleségem, kisleányom és ipám ma kirándultak Zsigához Mezőhegyesre; én nem mentem, hogy ne kelljen magamat suppleáltatnom. Nélkülök oly üres a ház. Ma37 A rajz egy hiányos kör.
