Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1883 307 zsi bácsival, Szinnyeivel és Szilágyi Sándorral beszélgettem, s megösmerkedtem Szádeczky Lajossal. Ez sokkal fiatalabb, de egyúttal sokkal kedvesebb is, mint hírlapokban való szereplése után gondoltam. Szilágyi nógatására elmentem Fraknóihoz is, ki igen szívesen fogadott, s mikor megtudta, hogy nem akarok fölmenni a minisztériumba, mert a II. kér. gimnázium történeti tanszékét úgyis fizikussal töltötték be, szidott, miért adok ily álhírekre, s miért nem szóltam neki, ha csak tegnap is, mikor nála volt a miniszter, mint igen gyakran. Fölmásztam tehát Budára, de csak Szász Károlyhoz mentem be, mert ez, igen udvarias előzmények után kijelentette, hogy bizony, ők jóformán még Könyvey halála előtt kinevezték Dékányt, csakhogy nem tették közzé a dekrétumot. No, de jövőre stb. - „Jövőre” tehát segítene Szász, Fraknói, Szilágyi, Horváth Döme és - mint hallom - Ipolyi püspök, ki gáncsolja ugyan Dósámat, de állítólag már mondta volna Trefortnak, hogy engem Pestre kell hozni. „Elösmerem, hogy önnek itt a helye” - szólt Szász Károly is. - Az átellenben lakó Pistánál megebédelve, Thallóczyhoz mentem át, ki szintén várt ebédre. 2-3 óra hosszat beszélgettünk; fenyegetőzött (s jaj, de megijedtem - képzelhetni), hogy jövőre én is tagjelölt leszek az Akadémiában: „ha megengedem”. 5 óra tájban Pistával kimentem a Papföldére. Torma Károly igen szívesen látott, s behatóan megmagyarázta a therma maiort és minort, valamint az amphitheatrumot. Szeptemberben, ha igaz, meglátogat. Tudja a szív húrja pengetésének módját: sokat kérdezősködött a „hamis” Mariskáról. Este a Hungáriában vacsoráltam. Eljött Szádeczky is, kivel azután prima vista brúderez- tem. Megint éjfél vetett haza. Igaz, vacsora előtt a korzón Réthy Laci bemutatta Riedl Frigyest. jún. 9. Ismét az egyet, könyvtárban, hol Szádeczky öccsét, Gyulát, Szilágyi pedig Pesty Frigyest mutatta be. Holott már ismertem. Szádeczky szerént ő akarta megjutalmazni Dóiámat. Itt nagyon eltelt az idő. Fraknói, kit ismét meglátogattam, egészen paff lett, mikor elmondtam neki, mint már tényt, hogy fizikust tettek historikussá. Mangoldtól, kinél ebédeltem, sok új pletykát hallottam. Hazamenve, egy kis szünet után Buzásy kikísért a vasúthoz, hol 3 tavalyi növendékemmel (Bürger, Stern, Blau) és Simkoviccsal találkoztam. Ez utóbbi Bécsből jött, s vele érkeztem haza jún. 10-[én], hol kis famíliám bizonyosan jobban fogadott, mint Pestnek minden nagy- és kisfejűje. [Jún.] 13-án Mariskát elvittem a majomszínházba. Nem teszem többé. A tűzijátéktól nagyon megijedt. [Jun.] 14-en a honvédségtől azt a kedves parancsot kaptam, hogy Lúgosra már július elsején vonuljak be. Eszerént a vakációi program ismét változást szenved. jún. 16. Rendes előadásainkat befejeztük. Heti 17 óra mellett volt a történelemből a IV. osztályban 104, az V.-ben 100, a VI.-ban 109, a VII.-ben 102, a VIII.-ban 109 s a földrajzból a Vl.-ban 70, összesen 594 órám, 11-gyel több, mint tavaly; s így Aradon 6 év alatt 3447 órát tartottam. Ez évben az év elején 64, annak végén pedig 61 tanítványom volt - eggyel még kevesebb, mint tavaly. Egy sem bukott. Stampfel beleegyezett, hogy Széchenyi Pál életrajzát csak október végére készítsem el. E hóban tőle 30, Ráthtól 60, összesen 90 frt-ot kaptam.
