Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1882 287 nov. 3. A nagyfalusi Arany család44 címmel egy 8r. 15 lapnyi különlenyomatot vétettem, s azt 10 krajcárjával adatom el (ha veszik) Arany szobrának alapjára. Mással úgysem járulhatnék hozzá. Az egész 220 példányban jelent meg (20 valamivel finomabb) ingyen nyomatva, mint mindig, ha az Alföld tárcájából eszközöltetek ily különlenyomatot. Délben Mike Jani látogatott meg Bárá[n]dról, hol Szálenderék gazdája volt, már eljött, s jelenleg Radnán kandidátus pályafelügyelő; de már itt sem tetszik neki; kér, hogy keressek más helyet. nov. 4. A szokásos főraporton a várban. Ezt ezúttal az oláh Putti alezredes tartotta. nov. 5. De. Weidenfelddel napos voltam az Atzél-párt végrehajtó bizottságában (hova mégis beválasztottak tehát, bár nem akartam). Itt sok aradi notabilitással ösmerkedtem meg, kiknek nagyságát idáig legfeljebb az utcáról ismerhettem. - A párt ügyei igen biztatóan állanak. De. Atzél is fenn járt a 3 Királynál levő irodában. nov. 6. Czirbusz várja, mikor leszek már akad. tag... Én csak azt várom, kapok-e valamit Dósáért? nov. 8. Szilády Áron, kinek Toldy Györgyre vonatkozólag két új adatot küldtem, ezzel végzi tegnapról kelt levelét: „Kiváló érdeklődése folytán engedje meg, hogyha valami újat találok, arról értesíthessem, s legyen szabad ugyanezt kérnem.” nov. 9. Wiedermann, volt tanárom s igazgatóm a Földrfajzi] Közl[emények\ ben az oroszokról író magyarokat felsoroló, s 21 f[rt] 90 kr-ral díjazott cikkemhez45 pótló jegyzetet írván, levelét így kezdi: PP. (A Kraxelhuber szólama ez?) nov. 11. Atzél Pétert Kövér Gábor ellenében ma 335 szótöbbséggel választottuk meg. Én du. 5-kor szavaztam, ezúttal először gyakorolva „legszebb polgári kötelességemet”. A tanárok közöl csak 7-en szavaztunk. Este egy kis csetepaté - ami bizony elmaradhatott volna. nov. 12. Téglás tegnap csakugyan meglátogatta az „én” ringemet (így titulálja), én pedig ma őt kerestem föl. Tetszik neki nagyon a dolog. Bruder: Jablonszky Flóris kolléga. nov. 13. Testvéreim közül csak Pistának jutott eszébe, hogy Dósamért üdvözöljön. Idézi Horváth Dömét, ki szerént az én munkám „mind tárgyánál, mind belértékénél fogva méltóbb lett volna az első díjra, mint az a másik. Egyúttal Hforváth] D[öme] is tisztel, s izeni, hogy azon esetben, ha az Akadémia nem volna hajlandó Dósadat 44 A nagyfalusi Arany család. Arad, 1882. 15 p. 45 Magyar írók Oroszországról. Földrajzi Közlemények, 1882. 10. köt. 345-359. p.
