Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
284 MArki Sándor naplói I. 1882 került első helyre, bizony-bizony abban is a politikának, a magyar állapotok e rákfenéjének van része. De hát őszintén szólva, mi szüksége is volt rá, hogy Kossuth nevét műve kolofonjában megemlítse, s szóljon róla úgy, mint aki szobrot érdemel Dózsával egyetemben? Vitéz hadnagy uram, kellett-e ez versenyművének? Imígy nem vitte el az Akadémia koszorúját, pedig hogy megillette, még azok is bevallják, akik azt Csáky- nak ítélték. A nagytiszteletű Akadémiában Kossuthról szólani ugyancsak merészség. Viselje következményeit. No, de viselheti is; az a mód, amiként a labdacsot beadták, lehetővé teszi az olvasóközönségnek is, a Tudományos Akadémiának is ítélni a két mű becse felől; s ha ez ítélet Dósa mellett fog szólani, nem mondhatja-e el a szerző, hogy victrix causa diis placuit, sed victa Catoni?!” - Torma különben a sok utazás miatt gyöngélkedvén, február előtt nem jöhet közénk. okt. 14. Édesapám kijelenti, hogy elfogadja könyvem ajánlatát. - Czirbusz Géza írja, hogy a vakációban keresett, de nem talált itthon; most Veszprémből küldi meg a Délmagyarországi bolgárok című könyvét.36 Du. 5 órakor hazajött feleségem és Mariska, teljes jó egészségben. Valami 100 hektolitert szüreteltek Muszkán. - Estefelé- átutazóban - Téglás Gábor keresett föl; holnap megy haza. okt. 15. Békeközvetítő voltam Lujza és férje közt. A zsidókon összekaptak s L[ujza] hozzánk jött sírva, hogy ő többet nem tér vissza; hanem azután áthoztam a sógort, s persze hogy vége lett a bajnak. Este Jani öcsém látogatott meg, s nálunk vacsoráit barátjával, Omaszta Gyulával együtt, akivel brúdereztem. okt. 22. Jani - Battonyáról jövet - 17-én, továbbá 20-[án] ismét meglátogatott; alig beszélhettem vele, bár nálam hált, és csak tegnap ment haza, illetőleg Sarkadra és Gyulára. De 20-án du. 4 óra hosszat konferenciáztunk, ami ezen a héten már másodszor esett meg rajtunk. Egyáltalán a „szekírozás” szezonját éljük; a gimnazistákkal tegnap 6 órát egyfolytában konferenciázott a direktor. okt. 23. Délben Illés László keresett föl, hogy engedjem át az Alföld számára a Nagyfalusi Arany család címmel régebben már megjelent cikkemet, hogy azt a „nemzeti gyász” alkalmából közölhessék.37 Ekkor tudtam meg - Aradon tehát az elsők közt, mert távirat csak ma délben érkezett -, hogy Arany János tegnap délben elhunyt. Áldás dicső nevére! - Ha nem illetlen itt hivatkoznom arra, megemlíthetem, hogy vele 1875. ápril 14-[én] beszéltem először és utoljára; az akadémiai felolvasásokon azonban gyakran szemléltem tiszteletre méltó alakját. Holnap mind a három aradi lapban- még a németben is38 - rövid cikkben hódolok emlékezetének; az egyikben életrajza ügyében tett lépéseimről szólva.39 Du. Lukácsyval együtt Tabajdyhoz menvén, megállapodtunk abban, hogy Lukácsy Sándor a Kölcsey Egyesület nevében koszorút tegyen a koporsóra, s hogy közelebb egy kis emlékünnepélyt rendezzünk tiszteletére. okt. 24. Házasságomnak 50. havi fordulóján Mariska azzal lepett meg, hogy egészen tisztán kimondta az r-t és a к-t. Babáival babrálva a „kuckó”-ban, ahogy játékainak 36 Czirbusz Géza: A délmagyarországi bolgárok ethnologiai magánrajza. Temesvár, 1882. 171 p. 37 A nagyfalusi Arany-család. 1-2. Alföld, 22. évi. 1882. okt. 24. 244. sz. [1-2.] p.;okt. 25. 245. sz. [1-2.] p. 38 Johann Arany. Neue Arader Zeitung, 1882. 244. sz. Kivágat: SZTE KK RKT MS 389/6. köt. 39 Arany János életrajza ügyében. Arad és Vidéke, 1882. Kivágat: SZTE KK RKT MS 389/6. köt.
