Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

282

Márki Sándor naplói I. 1882

szept. 28.

Lujza elküldvén főzőnőjét, azzal együtt kislánya, Linka is elmegy. Már megszoktam e potyeszt, Mariska játszótársát. Tegnap is hogy játszottak együtt „mamát” meg „kislányt” - s Mariska volt a mama, pedig Linka kétannyi idős. Egyébiránt Mariskát most német szókra tanítgatom. Sok baja van egyikkel-másikkal. Pl. a stumpfnasigot mindig Tuf Nácinak mondta eleintén. Most már tudja úgy, hogy „tumfnázig”.

szept. 29.

Délután feleségem Lujzával Muszkára, illetőleg Naszádyékhoz Pankotára ment. Magam maradtam Mariskával. „Mi lesz vacsorára, édesapám?” - „Káposztás tészta, galambom.” - „Jaj, de jó lesz!” - kiált tapsolva. „No, akkor mind megesszük!” A gyerek erre komoly ábrázatot csinált. „Ne együk meg mind; hagyjunk szegény édesanyámnak is: hátha éhes lesz, mikor hazajön.” - Nem is fösvény gyerek. Akkor kérek tőle, mikor legjobb ízűén eszik valamit; s nincs rá eset, hogy ne adna belőle. - A vakációban édesapám beszélte, hogy kiskoromban én sem találtam a vendég helyét, s hogy „soha sem látott olyan barátságos gyereket”. E részben Mariska, úgy látszik, rám ütött.

szept. 30.

Juliska ma este jött haza. Egész nap esett rájok az eső.

okt. 1.

Mariska 2000 frt-nyi „hozománya” fejében az első 90 frt-ot fizettem. Ezentúl évenkint, két részletben 43-43 frt-ot fogok fizetni. - Hogy el ne feledjem: pár nap óta új helyettes tanárt kaptunk; Simkovics ugyanis betegsége folytán egy évre szabadságoltatván, ez idő alatt Jablonszky fogja helyettesíteni.

okt. 3.

Az igazgatónak, visszaadván a látogatást, elmondtam neki, milyen ellenséges érzülettel van iránta Mariska, hogy nem ad szüreti vakációt. „Megverem azt a direktort, ha nem engedi el édesapámat.” - „De hát, nem sajnálnád a szegény kis Kuncz Vilma apját? Te sem szeretnéd, ha a te apádat megverné valaki.” - „No, hát nem verem meg, hanem megkérem, hogy engedje el »madát«.” - „De még akkor sem enged ám el.” - „Hát akkor felültetem madát kocsira, aztán elszaladunk, akárhogy kiabál a Типе Vilma apja!” - Lujzának gyönyörűsége telik abban, hogy mindenféle, a gyerekre nézve érthetetlen kérdést adjon fel Mariskának. Ma éppen a választásokról lévén szó, azt kérdi tőle: „Hát te nem áldozod fel politikai hitvallásodat?” „Nem - feleli Marci, anyjától kapott kis pénztárcáját szorongatva - én nem adom oda a bugyillárisomat.” S a politikai hitvallás nála (de talán másoknál is) azóta folyton a - bugyilláris.

okt. 4.

Du. 2 órakor feleségem, kislányom s a két család kiment szüretelni Gyorokra. Magam maradtam. S íme, unalmamban végre följegyeztem a hálás utókor számára szept. 17-től viselt dolgaimat! Mariska, tudván, hogy nem mehetek velők, most is mindenképpen vigasztalt. Utolsó argumentuma az volt: „Csak maradjon itthon, hogy enni adhasson a kis Marcinak!”

okt. 5.

Ipám milyen figyelmes ember, példa rá, hogy ma - juhhúsos kását adott, mert a napokban említeni találtam, hogy a [nagyjváradi szüretek juhhúsos kásája még most is szájam ízében van - s azóta sem ehettem. Különben most, mint rendesen, ha feleségem elmegy, őnála kosztolok.