Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
vében felköszöntötte édes jó apánkat, ki aug. 23-án tölti be életének 70. évét, melyből 50 évet a gróf Almásyak négy nemzedékének szolgálata vett igénybe. Szép, kedélyes öregúr édesapám, s ez idő szerént a legjobb egészségnek örvend; apróbb, sőt néha nem csekély kellemetlenségek közt is megőrzi lelkének nyugalmát, s legfőbb büszkeségét a jól végzett munka és virágzó családja képezi. Áldja is meg őt az Isten mind a két kezével, s éltesse erőben, egészségben, boldogságban az emberi kor legvégső határáig! - Alig mondtuk el szívből fakadt jókívánságainkat, nekem és kis családomnak a déli vonattal indulnunk kellett, s éppen jókor érkeztünk Aradra, hogy részt vegyünk szegény Laci temetésén, melyre a boldogultnak jó ösmerősei tömegesen jelentek meg. Nyugodjék békében! aug. 21. Szepesi Géza (Spitkó testvére) ma ment haza [Nagy]váradra, Sváby pedig B[uda]pestre utazott, a maga kétségesen álló ügyében. Hidegh hazajött Sarkadról, hol igen jól mulatott. - Laciért a rekviem ma délelőtt volt. Emlékül nekem fezét, feleségemnek pedig egy gyűrűjét adták át. Szegény Juliska minduntalan siratja, Mariska pedig vigasztalja, hogy „ne szírjon édesanyám, Laci bácsi holnap már nem hal meg...” Különben városszerte a legnagyobb részvéttel beszélnek az esetről, bár szegény Lacira nézve csak előnyösnek tartják azt. aug. 22. Megkezdtem kis régiséggyűjteményünk leltározását. Szekér Gyulának megírtam, hogy sem Iglóra, sem máshova nem mehetek. aug. 23. Édesapám ma 70 éves. Isten áldja meg őt minden jóval! Sváby hazajővén, hírül hozta, hogy a losonci Kuncz Elek lesz igazgatónk. О maga Trefortnak tegnap sok mindenfélét odamondott; ez sem nyugdíjazni, sem pécsi igazgatóságától fölmenteni, sem szabadságolni, sem Pozsonyba visszatenni nem akarta, s legkevésbé meghagyni Aradon: mert (ipsissima verba) Tabajdy és Sváby egy városban nem élhetnek. Tehát maga a miniszter cáfolja meg azokat, kik ez ügyben Tabajdy kezeit mosták. Trefort kijelentette, hogy neki Sváby ellen személyesen nemcsak, hogy kifogása nincs, de sőt, éppen nagy bizalma jeléül kívánta őt oly exponált helyre kitenni, mint Pécs. Csak akkor ugrott nagyot, midőn Sváby megjegyezte, hogy a királytól neveztetvén ki - esetleg a király elé viszi ügyét. „Csak azt tegye! Majd meglátom, én leszek-e miniszter, vagy Ön igazgató!” Végül azonban örömét fejezte ki Sváby nyugodt magatartása miatt, s megígérte, hogy kívánságát (a szabadságoltatás tekintetében?) meg fogja fontolni. - Szász Károlynak is jól odamondogatott Sváby. Hanem mindezzel nem lehet azt megváltoztatni, hogy őt elveszítsük. aug. 24. Legboldogabb házasságomnak ma van negyedik évfordulója. Ipámnál voltunk ebéden, ki - mint nem titkolja - nagyban vigasztalódik a mi szeretetünk láttára. Mariskánknak vidám lármájára pedig még az utóbbi napoknak szomorúságai után is el-elmosolyodik. - Feleségemmel különben du. gyalog kisétáltunk a temetőbe, hol Lacinak sírját fölhantolta a kertész. A sír a bejáratra nyíló főút jobb oldalán, a bejárattól mintegy 20 lépésre, Hoffmann Jánosnak egy oszlopon levő angyalt ábrázoló szép síremléke mögött van. Visszajövet Szekér Gyula nénjét, Marit (Kissnét) látogattuk meg a kórházban, hol rákbajban szenved. Húga, Eta s lánya, Piroska ápolja őt. Férje sikkasztott, s évek előtt megszökött, azt sem tudják, hova; az ő vállaira pedig elég nagy család eltartásá276 Márki Sándor naplói I. 1882
