Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1882 261 nekem előbb a várba kell mennem, megkérdezni egy nagy bajuszú katonabácsitól, megnézhetjük-e Sarkadon a nagytatát; itthon legyen azután, hogy amint előkerülök, mindjárt felülhessünk a lóvasútra. Mint feleségem utóbb írta, várt is engem Mariska egész délután, csak délután keseredett neki, hogy „nem jön apja a kislányához” stb. írta azt is, hogy Mariskát egyszer meg akarta verni. Elővette a léniát. Marci egyszerre abbahagyta a rosszaságot. „Ne bántsa, mama, azt a léniát: inkább csináljunk belőle ’ászlót!” No, de éreztem is a kis haszontalannak távollétét, kivált mikor 7-én, 8-án testvéreimnek apróságai is hazajöttek nagytatájukhoz. Édesapám, hála Istennek, egészséges és jókedvű is volt 7.-éig; ekkor azonban a gyönyörűen fejlődő növényzetet ért fagy az ő jó kedélyén is sokat rontott! Az is igen hatott rá, hogy Juliska néném figyelmeztette őt Pista bajára. Pista ti. pár hónap óta szomorú volt, attól tartván, hogy tavalyi arcbaja megújul, illetőleg nyelvrákot kap. Édesapám azonnal sürgette őt, hogy költséggel nem törődve, alaposan vizsgáltassa meg magát, s pár nap múlva Pista valóban tudatta is már vele dr. Lumniczernek azon megnyugtató nyilatkozatát, hogy a nyelvén levő gyanús elfehéredés nem egyéb felületes bőrbajnál, s hogy talán a tavalyi betegség sem volt rák. Húsvét napján Berti, Imre, Lajos, Jani, Gábor és Mariska testvéreim - mind viruló jó egészségben, részben családjaikkal voltak itthon. Ünnep másodnapján csaknem egyszerre távoztunk el hazulról - haza. Szeretettel bocsátott el édesapám Sarkadról, feleségem, kislányom szeretettel fogadott itthon, 10-én. 11-én Mariska sorba meglocsolta a velünk egy emeleten lakó ösmerősöket, ámbár, mikor Oncu biztatta, hogy öccsét is meglocsolja, kétféle kifogással is élt: 1. hogy „az a bácsi csúnya”, 2. „nem pocsélkolnám én a rózsavizet!” S engem most mindig azzal a kérdéssel nyaggat: „Hát azután, mit csinált Sarkadon?” - s kivallatott a csirkék, rucák, libák minden viselt és nem viselt dolgairól. Apr. 12-én Mangold elküldte Dlugoss és Monads23 könyveit; ismét az ő barátságára kell apellálnom, mert márc. 12. óta Mária magyar királyné életéhez gyűjtöm az adatokat. Hacsak nagyon le nem dorongolnak az idei Lévay-pályázaton, ebből is pályázat lenne, ugyanazon díjra.24a Apr. 18-án Molnár Györgyöt, ki egy szomszéd kis háznak egy diákszobájában lakik, fölkértem, hogy a Kölcsey Egyesületben Peteleivel együtt, ki Nemes Biri haragja című rajzát a napokban küldte meg, tartson felolvasást. Meg is ígérte. Ágai és Győry is fog olvasni. A tegnapi lapok hozták Möller Ede halálának hírét. Möller Pozsonyban mint papnövendék, velem együtt járt, azután kilépett, s tanárjelölt, majd a sopronyi reáliskolánál tanár lett. Fiatalember volt, most múlt 29 éves (szül. 1853. febr.). Harmadéve indított lapjának, a Külföldnek munkatársa voltam. Derék, törekvő írónak bizonyult, bár életében egyik-másik munkáját nemegyszer gáncsolták. Nyugodjék békében! 23 Jan Diugosz Johannes Dlugossius vagy Johannes Longinus néven XV. századi lengyel történetíró. Monacis - Lorenzo de’ Mönaci. Márki a számára fontos részt lemásolta, a másolat hagyatékában. SZTE KK RKT MS 314/1. Márki Sándor másolata. Lorenzo de Monacis: Carmen seu história de Carolo II. cognomento parvo, Rege Hungáriáé. 25 f. A továbbiakra 1. 1884. szept. 26-i bejegyzés. 24a Nem erre, h[a]n[em] Kölcsey életrajzára tűzték ki a díjat. Ergo, elmarad. A pályázat azonban ki volt tűzve, de a Kisf[aludy] Társ[aság] által, mit csak utólag tudtam meg.
