Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

Márki Sándor naplói I. 1881

253

dec. 22.

Bemutattam magamat Lukácsynál. A jövő év elsején [sic!] megkezdjük az egyleti életet.

dec. 23.

Minthogy holnap Sarkadra utazunk, Mariskának családi körben már ma állítottunk egy kis karácsonyfát, melyet saját csirizelő kezeimmel is akartam ékesítgetni. Nem is adjuk sokért, hogy oly igaz örömet okoztunk egy nekünk végtelenül kedves kis jószágnak!

dec. 24.

Kis családommal hazamentem Sarkadra, hol édesapámat jó kedvben és jó egészségben találtam. Gyulától kezdve Lajos és neje, továbbá Gábor is velünk jött. Pista, Juliska és Mariska nem látogathattak el Sarkadra, s így csak 6-an voltunk otthon testvérek.

dec. 25.

Püspöky Lojzi bátyánkat kerestem volna az oltár előtt, de akkor tudtam meg, hogy őt áttették Szilágysomlyóra, minekutána valami 24 éven át dicsérte Sarkadon az urat. Most valami Csaponyi [Ignác] - vagy ki - a plebanus.

dec. 26.

János napját a szokott családi körben s jó barátok közt ültük meg. Szekér Gyula sógor is hazajött. Éjfél utáni 2 óráig maradtunk együtt. Adjon az Isten édesapámnak, a világ legkedélyesebb öregurának s a legjobb szívű embernek, sok boldog névnapot!

dec. 27.

Estére szépen magunk maradtunk a vendégek közöl Juliskával. Jani, ki Orosházán szándékozik letelepedni, elmenetele előtt szomorú hírrel lepett meg; azzal, hogy szegény Farkas Irénke még augusztusban vagy szeptemberben elhunyt. Mellbetegségben szenvedett, s az vitte őt nagyon korai sírba. Én nagyot vétettem ellene, s Isten jóvoltából mégis boldog lettem; az ő sorsa szenvedés lett. Annál őszintébb és igazibb az elhunyta miatt engem elfogó fájdalom. - Tudom, hogy ő régen megbocsátott nekem, vagy talán bocsánatnak vette lemondását. - Vele szemközt voltam ez életben a legigazságtalanabb, s mégis ő volt legkegyesebb bírám. Legyen áldva és szívembe zárva az ő szelíd lényének emlékezete!

dec. 31.

A délutáni vonattal érkeztünk haza édesapámtól, s az este ipám születésnapját (a 64.-et) ünnepeltük. S ezzel fejeztük be ez évet. Néhány barátomon kívül elvesztettem azon kedves leányt is, kitől egykor legigazabb boldogságomat reméltem. Évek óta távol élvén tőlük, a miattok érzett fájdalomnak közvetlensége ugyan enyhült, s inkább annyi szép napnak derült emlékét gyászolhatom enyésztökben; mindazáltal igen fájt kimúlásuk, s emléköket mindenkorra szentül megőrzőm. Nyugodjanak békében! - Máskülönben semmi vádat és panaszt sem emelhetek a lefolyt év ellen. Boldog voltam s e boldogságot kis családomnak köszönhetem. Két őrangyalom által védve, bizalommal nézek a jövő elé, s hiszem és óhajtom, hogy Isten mindnyájunkra egyképpen terjeszti szeretetének s áldásának melegét az új esztendőben is.

Boldog új évet!