Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
I 28-án ment föl B[uda]pestre, hogy ügyvédi vizsgálatot tegyen; aznap, amikor én régen kínozó csontszús fogamat dr. Kabdebóval kihúzattam. Bal oldalt az alsó bölcsességfog volt az áldozat. Jani állapota most nagyon hasonló lehet az én bölcsességfogam kihúzatásának körülményeihez. No, de azért lesz őbelőle fogas prókátor, mert helyre gyerek és szorgalmas. - Ugyanez nap tartotta Rózsaági kollégám egy szűkebb baráti körben a maga 25 éves írói működésének jubileumát. Post festa tudtam meg. Szegény öreg, kicsavart citromnak tartja magát, pedig csak elaszott citrom, mint többnyire azok, kiket a hatvanas éveknek kritikátlan lelkesedése fölkapott. Állapota - egészségét és anyagi helyzetét illetőleg egyaránt - nehéz; családi élete nincs, ahhoz neki nincs érzéke; s felesége, Hajnalka, feleségem „öreg barátnéja”, bár jó asszony, unja helyzetét, s nagynénjénél hetekig is elvan Mokrán. A két fiú azután „nő”, s vesszük észre a gondos nevelést az iskolában. No, de Rózsaági régi szereplése mindenesetre megérdemli azt, hogy kevésbé rokonszenves egyénisége dacára is jobb viszonyok közt s egészségben érje meg a másik huszonötöt. okt. 31. Koszorút küldtem édesanyám sírjára. nov. 2. Harag a háziúrra, meg a duplán adóztató téns adókivető bizottságra, a tegnap kapott pénznek ma teljesen és szerencsésen történt elfogyása: elég érdekes program. nov. 3. „Múzeumom”-ba tettem Mariska első varrását. Egy ruhadarabot összevissza öltögetett tűvel, cérnával. Hogy tud ilyesminek örülni egy pici lányát dédelgető táti! nov. 4. Nemecicet, a derék ezredest elviszik Aradról, mert a 60. gy.e. parancsnokságát kapta. Igen finom, udvarias ember volt. - A nyáron velem egy kompániához beosztott Despenic Pál kadét hadnagy lett. Hejh, de várta! dec. 7. Munka közt telt el az egész hónap, s bizony nemigen értem rá, hogy a fiókból esténkint előszedegessem naplómat. Jobbadán Dósát másoltam, s evvel nov. 26-[án] el is készültem. N 4r. 338 lapra terjedvén, világos, hogy 3 Vá hétre annyi más irkafirka mellett elég dolgot adott. December 3-án felküldtem pályázatra az Akadémia Lévay- féle 500 frt-os tételére. Jelige: „Sokat újra kell tanulnunk. Hunfalvy Pál.” Mangoldot kértem föl, hogy Pesten postára tegye, bár ez óvatosság aligha szükséges. No, de valami ítéletet annak idején majd csak hallok mégis; legalább, ha lehordanak, nem pályázom ismét, s több időm marad másra. Glück auf! - mondogattuk Petrozsényban. [Nagyjváradon nov. 16-[án] elhunyt Schmanda Ödön, fiatalkori barátom, szintén tartalékos hadnagy a Heinrich-ezredben; nov. 24-[én] pedig a kis Csiky Irén- ke „játszotta el kis játékait”. A még nem is négyéves kislánnyal sokat eljátszottam, míg Nachtnébeléknél (kik nevelték) laktam, az idén pedig Muszkán, Nachtnébel kolná- ja szemben lévén az ipáméval, szüretkor kislányommal kötött barátságot. Mariskát a napokban akartam elvinni, hogy visszaadja neki a „vizitet”. „Szegény Citi Ilyénke meghalt...” - váltig sajnálkozott rajta Mariska. - Nyugodjanak békében! A hónap második felét az Orszfágos] Középiskolái] Tanáregylet Közlönyének ellensúlyozása végett a vidéki tanárok érdekeinek képviselésére megindítandó lap ügyében tartott két értekezlettel élénkítettük. Az egész Jancsó eszméje. 2000 frt kellene hozzá. A fölhívás december 2.-áról keltezve meg is jelent. A nyilatkozatokat ez után_____________________________Márki Sándor naplói I. 1881__________________________251
