Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1881 239 gített kitiltani a kassai kaszinóból; helyette azonban megnyerte a hadsereg Dienstlt, ki Bartha összedarabolásáért kegyelmet nyervén, Kolozsvárról Aradra helyeztetett át, s egy hónap múlva „Kamerádom” lesz. - Dreimal hoch! jún. 4. Feleségem (feleségek felesége!) ma 23 éves. Egy kis dátumjavítással ismételhetem, amit egy év előtt írtam e napon. Együtt köszöntöttük föl, s együtt csókoltuk ösz- sze - Mariskával. jún. 5. Reggel Petrogalli vezetése alatt 12 tanár s 85 tanuló indult útra Petrozsényba, 60%-kal leszállított III. oszt. jegyekkel, úgyhogy az utat oda-vissza 5 frt 30 kr-ért tehettük meg. Derült hangulatban s kényelmesen elhelyezve haladtunk végig a Maros völgyén, melyet idáig csak Zámig ösmertem. A tájképi szépségeiken kívül történelmi nevezetességgel is bíró Marosillye, Branyiczka, Déva, Piski s a kettőtől északra csak templomával mutatkozó Nagyág egészen új dolgok voltak számomra. Piskin ebédeltünk. Onnan a Strigy völgyére szálltunk át, s ha már Kalánon, Zeykfalván s Hátszegen túl is szépnek találtuk a vidéket, éppenséggel el voltunk ragadtatva Pújon túl, kivált Krivadia, Merisor és Bányica vidékén. Este érkeztünk meg Petrozsényba, hol a brassai bányatársulat részéről Fallatschek igazgató és Klement J. fogadott bennünket. A fiúkat kaszárnyaszerűen helyezték el, minket pedig jobbadán a tiszti lakásokba szállásoltak el. Én Dömötörrel, Telmányival s Vargával a kincstári vendégházba jutottam. A kaszinóban tartott vacsoránál a bányatisztviselők nagyobb részével megösmerkedhettünk. Ez volt a mi piros pünkösdnapunk. jún. 6. A bányatársulat által rendelkezésünkre bocsátott kocsikon bejártuk Petrilla felé egészen a Zsilyec folyócskáig a mintegy 12 km hosszú hegyi vasútvonalat. A Deák- és Lónyay-bányáknak csak bejáratait s magukat a telepeket láthattuk. A mintaaknán néhányadmagammal, kezünkben 1-1 mécsessel végig is mentem. Az alvilágból felszínre jutva, mily jólesett látni a mosolygó természetet, s a látás határának végén a hóval didergő Parengult s messze Retyezátot! - Alig ebédeltünk meg „otthon”, Pet- rozsényban, bár szakadt a zápor, gyalog keltünk útra a mintegy 4-5 kilométerre levő Csetatye-Bolihoz, s mire elértünk a gyönyörű szádájú barlanghoz, az idő is kiderült. Megjártuk fáklyákkal az üregnek minden zugát. - Hazatérve feleúton néhányan, pl. Hidegh, Kövesdy stb., hátrább maradtunk, s még néhány oldalkirándulást tettünk, pl. a parasztházakba, malmokba stb., s már előre gondosan összeállított jegyzeteimet sok újabb adattal gyarapíthattam. Kaszinói vacsoránkon most csak magunk közt voltunk, mert a bányatiszteknek ünnep másodnapján többnyire vendégeik voltak, de annál fesztelenebbül mulattunk. Különösen Hideghnek volt jó kedve, kivel mindnyájan brúdert ittunk. Mintha egészen levetkezte volna ideges természetét! jún. 7. Reggel 8-kor kellett volna indulnunk a szurduki szorosba; reggel 8-kor azonban úgy szakadt az eső, mintha csak dézsából öntötték volna, s a barométer 705 mm nyomást mutatott. Mondhatnám, szerencsére. A csetatye-boli út az én bakancsomat kilyukasztotta, arra folt kellett. Dömötör pedig azért küldte el csizmáját, hogy legalábbis egy ujjnyit vegyenek le a sarkából. Hja, de hát a diákok is igénybe vették a szétszakadt lábtyűművek orvosló tudorát, s így 11 óra volt, mikor hazakaptuk a csizmákat. Az enyém jó volt. A Dömötör sarkát azonban megtoldták - egy egész ujjal. Bár ekkorra az idő némileg kitisztult, először megebédeltünk, és csak 2 óra után nyergei-
