Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1881 233 febr. 25. A mai líceumi estélyen Antolikon kívül Spitkó sógor is tartott felolvasást (Valóság és eszmény), oly elegáns magyarsággal, amilyet nem várt volna az ember német anyanyelvűtől. febr. 26-27. Feleségem, Lujza és Jolán nassám Laci sógor felügyelete alatt Lippán hálóztak. A férjek itthon guggoltak. Vigasztalt, hogy 3 napi vakációt kaptunk a farsangra. febr. 28. Goldi§ szóba hozván, hogy jó volna kinyomatni a líceumi öreg könyvtár címjegyzékét, késznek nyilatkozott a munka kiadására. Ha szavának áll, lesz dolgom elég a nyáron; ámbár a terv valósulásán mindenesetre örvendenék. márc. 10. Bruun Keresztély, a Koppenhágai Kir. Könyvtár igazgatója kivonatot küld - kértemre - Ulricus Faber Rhetusnak egy, az 1514-i fölkelésre vonatkozó verséből. Efféle tárgyban tett kérdésemre vajon fogok-e csak feleletet is kapni pl. a kolozsvári múzeumi könyvtártól?! márc. 12. Feleségemmel s Jolán nagysámmal táncpróbán, mely azonban egész bállá nőtte ki magát. Éjfél után 3 óra tájban vetődtünk haza. márc. 14. Tegnap meghalt Bozóky Sándor, volt ügyvéd, Imre bátyám apósa. 66 évet élt. 1870-ben (nem is említve Imrének 1869-i „kedélyes” lagziját) igen kedélyes napokat töltöttünk Sándor bácsinál Kunszentmártonban. A porosz-francia háborúról szóló első híreket az ő házában hallottuk. Jókedvű, adomázgatni szerető ember volt. Nyugodjék békében! márc. 18. Sándor napját nálam, feleségem részéről való rokonságom körében vígan ültük meg. - Feleségem egy szőnyeggel készült meglepni, a meglepetés azonban annyiban nem sikerült, hogy tegnap a munkában én leptem meg őt, de különben is volt már róla tudomásom. Már valami egy hónap előtt azt kérdezi tőlem a csajbókás öreg dajka: „Ténsuram, kérem, mikor lesz Sándor napja?” - „Március 18-án.” - „No, hát akkorra készen lesz a »tépik«. Mert meg akarja lepni a ténsurat a ténsasszony.” Természetes azonban, hogy azért „adtam” a semmit sem sejtőt. - így is igen jólesett a gyöngéd figyelemnek e jele. - Mariska is „meglepett”: 9. fogacskájával, melynek piciny fehér pontja ma tűnt fel a már meglevő 8 mellett. Ezt a nyolcat a nyáron rövid 6 hét alatt, gyorsan, egymás után kapta, azóta, s így 6-7 hónap óta, egyetlen foga sem jött. - Édesapám, Juliska néném, Jani öcsém, a Sarkad-Gyula-[Gyula]- vári árvizekről írnak, kivált édesapám részletesen. Ugyanő megemlíti, hogy Sarkadi Ulysses16 című versemet, melyben a sarkadi csizmadiáknak váradi kollégáikkal szemben legújabban való dicsőséges szereplését énekeltem meg, „a sarkadi csizmadiák küldöttségileg elkérve a lapot (az Üstököst), leírták: tetszett nekik”. Juliska néném pedig szorgalmaz, hogy írjam le neki azonnal a Tarka bornyú az udvarban s Röfi, röfi, kismalac című verseimet, melyeket Mariskának csináltam s melyeknek ezen címsorai is annyira megtetszettek gyerekeinek, hogy folyton követelik tőle a folytatást. Mondja valaki, hogy korunkban nem méltányolják a nagy költőket! 16 A sarkadi Ulysses. [Vers.] Bihar, 1881. febr. 26. 1. p.
