Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
196 Márki Sándor naplói I. 1878 vacsoráié vendégünk volt; Jani B[uda]p[est]en van, Gábor már hazament stb. Ezek családi dolgok. S e modorban naplójegyzői hanyagságom idejéből sok hasonlót lehetne följegyezni. - Ma temettük el Engel Mór IV. oszt. tanulót; jó tanítványom volt. - Ugyancsak ma a Greshamnál biztosítottam nőmet és „esetleg” gyermekeimet halálom esetére 2 000 frt-ig; magunkfajta garashoz kötött embereknek, kik alatt amellett még a puskapor is könnyen elpukkanhat, jó ilyenformán gondoskodni. Különben laposguta által szerencséltetett tárcával indulok neki feleségemmel a 22-e óta tartó karácsonyi szünidő élvezésének - Sarkadra. Jó, hogy itt van prózafelejtetőnek a feleség! dec. 24-28. Sarkadon időztünk és János napját vígan ültük meg. Minden testvérem otthon volt. Édesapám a legjobb kedélynek örvendett; örvendjen is sokáig! Itt hallottam, hogy Kramplics Ödön mérnök és Gyalay Béla káplán meghalt. Kivált ez utóbbi gyerekkori barátaim közé tartozott, kitől annak idején sokat vártunk az egyházirodalom terén. Nyugodjék békében! - Vendégeink közt volt Püspöky Gráci is, ki most lett huszárhadnagy. - A testvérek közöl mi mentünk é [des] apánkhoz leghamarabb, s mi mentünk el legkésőbb (28-án, szombaton). Gábor és Jani már otthon volt. dec. 29-30. Apró-cseprő foglalkozásokban telt el. Életrajzaik ügyében többi közt Csengery Antal és Révész Imre is értesített. dec. 31. Szilveszter estéjét s egyúttal apósomnak 61. születésnapját ültük. Ott is együtt volt az egész család. Itt is szokatlanul kedélyesen múlt el az est; hanem nagy a különbség a két család közt. Édesapám tudja, hogy fiai, leányai kegyelettel, igaz szeretettel viseltetnek iránta; ipám pedig úgy van meggyőződve, hogy gyerekei nem tisztelik őt eléggé, s hogy iránta nagyon követelők. Amott a nyíltság, emitt a zárkózottság uralkodik: mind a kettő veleszületett természet. Ami Juliskát illeti, mondhatom, hogy ő szeretettel csügg apján, ha fáj is az neki, hogy idegenek kedvéért néha háttérbe szorul. S itt éppen ez „idegenek” 42a állanak az apa és gyermekei közt. Egyébiránt e kis családi ünnepről este 11 után jöttünk haza, s a lefolyt év halálát jelentő éjfél egymás karjai közt talált bennünket. Mi szeretettel indulunk a beköszöntött év elé! Az Üstökösben versben már raportíroztam arról, mi minden történt velem 1878-ban, s hogy voltam azzal megelégedve. Főbb mozzanatok: reumáskodás, doktorátus, vőlegénység, mézeshetek. Az a családi boldogság, melyről már nemegyszer ábrándoztam így szilveszter napján, biztatva magamat, hogy majd meghozza azt a jövő év, meghozta a jelen, s meghozta teljes mértékben. Nem tekintve a sors minden kedves ajándékával járó kellemetlen dolgokra, melyek annak csak garnírungját teszik, én ez évvel egyénileg meg vagyok elégedve, s azt hiszem, ilyen elégülten sohasem fejezhetem be naplómat többé. S ez év boldogságából, remélem, marad még valami a következő év számlájára is, és az annyi más kedvetlen körülménnyel békíthet ki! 42a Orszlerék.
