Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

Márki Sándor naplói I. 1878

191

közönséges tolvajságot követett el. (L. Alföld, 223. sz.)33 - Megérkezett Egyed Mózes, Ábrái helyettese.

szept. 29.

Egy kis fejtörést okozott Kaszap Antal, ki fölszólít, hogy cseréljek vele állást. О a Budapest-józsefvárosi (VIII. kér.) főreáliskola tanára, évi 1600 frt fizetéssel. Pár hónap előtt nagy örömmel fogadtam volna ajánlatát; így azonban, változott körülményeim miatt némi föltételekhez kötöttem a cserét, úgyhogy az egész dugába dőlhet.

szept. 30.

Fertsek „elbánás” alá esik - miniszteri nyelven szólva. Még csak nem is sajnálhatja az ember.

okt. 1.

Több nap óta működik már itt, de csak ma ösmerkedtem meg Stauber öccsével, ki bátyját helyettesíti. Staubért és Ábráit mozgósították ugyan, de nem vitték a csatatérre.

okt. 2.

A 68. ezredből Ulbrich kapitány elesett, Rupp kapitány megsebesült (súlyosan). Ez utóbbinak századába voltunk mi, önkéntesek beosztva. (L. [1878.] szept.

17.)34a

okt. 3.

Csaknem komolyan összevesztünk Juliskával. Valamiért megneheztelt, s bár magam is kértem, nem akart velem vacsorálni, s lefeküdt. Én nem nyúltam a vacsorához, hanem tovább írtam, s azután vettem kalapomat, elfúttam a lámpát, s indultam - a vendéglőbe. De már erre ismételten is utánam kiáltott, s mert eredménytelenül, hangos zokogásban tört ki. Ezzel azután vége volt a haragnak. Sokáig sírt, hanem azután mégiscsak fölkelt, s nagy búsan együtt fogyasztottunk el valamicskét a kelkáposztából meg a szőlőből. Vacsora közben toppant be csúnya varrónője, Klarett, kihez úrnak felöltöztetve, éppen tegnap küldött el Juliska egy hordárt, mint kérőt. S most Klarett ezzel dicsekedett. Ez egyszer jó néven is vettem látogatását, mert oly derült hangulatba hozott bennünket, hogy elmenetele után a zivatarra teljesen mosolygó ég következett. Sok is kellene ahhoz, hogy mi egymásra komolyan megharagudjunk! Szerencse, h[ogy] Juliska jóvá tudja tenni szeszélyét.

okt. 4.

Templomban a király neve napján. Fölkerestem Arad megye gyűlését is, hol éppen a somogyi feliratot tárgyalták. Az alispán, Tabajdy különálló indítványát fogadták el, mely szerént az országgyűlést megkérik, hogy csak oly külpolitikát támogasson, mely Törökországgal rögtön egyezményre lépvén, az ellenségeskedést beszünteti, s mely rajta lesz, hogy e végzetes politika irányát megváltoztassa, az általa felidézett bajokat pedig enyhítse. (Somogy a minisztereknek vád alá vonását követelte.) 4-en, 5-en szólották hozzá, de az itten kiskirály, Tabajdy sem volt Demosthenes. A tárgyalás terme semmit sem mutat. No, de legalább láttam ezt is.

okt. 5.

Édesapám azon hírrel lepett meg, hogy Gábor öcsém Boszniában jár. Ő Szolnokról „szept. 20-[án] indult 8 alárendelttel, kiknek mint kinevezett kadét (hadapród) parancsnoka; 21-én Szegedről írt, hol már 72-en voltak, 25-én Eszékről; onnét

33 Gyulán [...] Alföld, 18. évf. 1878. szept. 28. 223. sz. [3.] p.

34a L. 412. lap.