Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1878 185 sunk, Marquis Jean d’ Or az Üstökös legújabb számában a bosnyákokhoz intézett vő- legényi proklamációjában.26 „Igazán sok kívánat!” - mondta rá Juliska. aug. 18. A Rodichot mozgósították ugyan, de csak a tábori ezredet, Gábort pedig beosztották a Pármákhoz; Janit nem viszik, mert a József-ezredtől csupán a 3. tartalék zászlóaljat hítták be (Sarkadról 94 embert), s ő nem tartozik oda. - Ma a király neve napján a tanárok közöl 4-en kicsíptük magunkat, s elmentünk templomba. aug. 19. Hozzáfogtunk új lakásunkban a pakolózáshoz. Sváby meghítta lakodalmunkra az őt meglátogatni készülődő Szarvas Gábort is. - Rajztanárrá a gimnáziumhoz Medgyesi Ödönt, hozzánk Sárói Szabót nevezték ki. Dömötört máshova. aug. 20. Szepesi Géza (Spitkó testvére) táviratban tudatja, hogy nem jöhet; Haan Lajos néhány földrajz-történelmi kérdést tett Bél előzőit illetőleg; de ilyen összevisszaságban hogy feleljen neki az ember kimerítően? - Az itt állomásozó Kusevicheket is mozgósították. aug. 21. Post tot discrimina rerum - Jani bácsi mégis jön esketni. - Én a magam szobáját már be is rendeztem, most csak vendég vagyok régi lakásomon. aug. 22. Bölöny Sándor [Nagy] váradról megérkezett. Ő az első vendég. Orszlerék is megjöttek. aug. 23. 23-a is, péntek is - kész a gyász. Ma reggel mindenki nagy részvevő hangon kérdezgette, igaz-e, hogy mozgósítottak? - A városi kapitány azt felelte, hogy ezre- demet csakugyan mobilizálták, rám nézve azonban még semmiféle rendelet sem érkezett. Lestem azt egész nap, s Juliskának komolyan javasoltam, hogy ily rendkívül bizonytalan körülmények közt halasszuk el esküvőnket. Ő azonban e nehéz órákban (egy nappal az esküvő előtt - s a halál vagy nyomorékság küszöbén!) oly véghetetlen odaadást tanúsított, melyre megindulás és büszkeség nélkül sohasem gondolhatok. Sok könnyébe került ez a délelőtt s ez a délután - csókjaim s a Verordnungsblatt száraz betűi végre mégiscsak fölszárították azt; megnyugodott, sőt azzal a csodálatos Hőérzettel, mely a nők kiváltsága, most már a másik szélsőségbe esett, s képtelenségnek kezdte tartani, hogy engem elvihessenek. Meghagytam hitében; pedig ki tudja, mit kell ide csak holnap is írnom? Menyegzőm végbementét vagy Marschroutemat kell-e idejegyeznem? Akármelyiket, annyi áll, hogy ez a nap, mely rám is annyi gondot hárított, egésszé tette egy szerető lány eszményképét, s engem az irigylendő emberek sorába emelt. A jövő iránt táplált aggodalmaim most már kevesebbek, mint az a biztonság, melyet szerelmem ügyében nyertem. Szegény Ábrái kolléga azonban már kényszerült itthagyni fiatal feleségét; ma ment el; összecsókolóztunk - s ki tudja, mennyi időre szól ez a búcsúzás?! - Petrogallit, Schnablt, Réthyt mozgósították; a magam dolgában nem vagyok ugyan biztos, de Ju26 Marquis Jean D’Or: A bosnyákokhoz. Egy vőlegény proclamatiója. Üstökös, 21. évf., 1878. aug. 11. 1043. sz. 382. p. Az idézet megjelent változata: „Egyezzünk meg. Ti, bosnyákok / Puskátokat eldobjátok; / Philippovics ur se’ támad, - / Teljesedik sok kívánat. / S én elveszem Juliskámat.”
