Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1878 183 írok lapjába, ha díjazza is cikkeimet valamivel. Ideje volt már: 10 év óta dolgozom potyára. - A Békésmegyei Közlönynek hasonlót mondtam. Sem pénz, sem dicsőség nem ad ösztönt az embernek írásra, kivált ha házasodni készül. aug. 4. A napokban lesz Várady Antal és Nábráczky Pista lakodalma. Möller szerencsétlenebb volt: az ő menyasszonya meghalt. Mennyire részt vesz fájdalmában oly ember, ki ma is szép arája szemeiben gyönyörködhetett egész nap! aug. 5. Réthy Laci Csabáról (tanár) meglátogatott. Doktorátust akar tenni, s numizmatikai értekezése a jövő hónapban jelenik meg. Edvi Illetlen Lászlóval is találkoztam. S néztem Chorin-választó zsidókat. - Nem elég a nagy férfiak és nagy események szemléletéből - Aradon, a vidéken? - Új házigazdámnak (Becsey Hugó, tiszttartó Ötvenesen) írtam, hogy lakásunkon tegye meg a szükséges igazításokat. Most ajánlatnak már olcsóbb és csinosabb szállásokat, eső után köpönyeget! aug. 6. Csak ma hallom, hogy Pécskán Mocsáry Béla lépett föl képviselőjelöltnek Cse- megi ellen; Bölöny meg Ugrán. Lám, mi minden ki nem kerül a néhai cimborákból! Szekér Károly nem jöhet vőfélynek, 1. mert beteg, 2. mert fürdőbe kell mennie, 3. mert fegyvergyakorlatokra is behítták. Oknak éppen elég, sőt sok is. - Thallóczyt, hallom, baleset érte, s most az ágyat nyomja; Évvához Rimaszombatba csak a napokban jutott el azon hír, hogy reumában szenvedek. No, ha a Thallóczyra vonatkozó tudósítás is csupán ily alappal bír, akkor a Lucrum camerae és Apafi udvara derék szerzőjének aligha fáj a tyúkszeme is! aug. 7. Min nem akadnak föl néha a lányok! Még ösmeretségünk kezdetén, valamikor szeptemberben, Spilkáéknál egy „titkár” nevű társasjátékban vettem részt, s a Juliska és a magam nevét írtam föl a szokásos kérdésre; arra pedig, hogy „mit mondott erre a világ?”, éppen rosszul lévén hangolva (melyik szerelmes nem járja meg így néha-néha), oda találtam írni, hogy „azt, hogy mind a ketten ízlést árulnak el, ha nem törekednek túlságosan egymáséi lenni”. Juliska utólag a sok papírdarabot egyeztette, s kéziratom azonosságából kisütötte, hogy e nagy mondatnak én vagyok a szerzője. E naptól fogva mindig tárcájában, magánál hordotta a cédulát, mely őt nagyon bántotta. Messziről többször mutatta nekem, de én, időközben napom kiderülvén, elfeledtem, s el nem bírtam képzelni tartalmát. Ma végre kezeim közé kaparítottam, elolvastam, nagyot nevettem, ő pedig úgy mutatta, hogy most még jobban neheztel. Szerencsére, van már orvosszerem az ő megengesztelésére - s most már az utolsó felhő is eltűnt szerelmünk egéről. Hanem a széttépett cédulát otthon összeragasztottam újra, s eltettem az általam egy szivarskatulyában berendezett „Juliska múzeum”-ba. Majd nevetünk neki egyet-egyet, ha a papírdarab tartalmának cáfolatát boldogságunkban olvashatjuk. aug. 8. A lapok szerént a 37. ezredet mozgósítják. Ez a hír Jani öcsémet nagyon is közelről érdekli. - Bölönyt egyhangúlag választották meg; Mocsáry föllépett ugyan, de nem a Béla, hanem a Lajos. így már érthetőbb. aug. 9. Ma egy éve, hogy Juliskával, kinek fejébe az újabb mozgósítás nagy szeget ütött, megösmerkedtem. Ennek emlékére, közös monogramunkkal ellátva egy albumot küldtem neki.
