Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1878 173 meg van törve a reuma dühe, s ezentúl néha-néha, kellő elővigyázat mellett, kimehetek. márc. 22. Laci hűtelen lett hozzám, s az 5 csésze teához, mióta Szeréna itt van; ellátogat most is, de nem este, h[a]n[em] du.; ma azonban tettem szert esteli vendégre; Polgár tartott szóval 11 óráig. márc. 26. Ma van reumám 100. és márc. 27-[éti] születésem 9141. napja.163 Életem 1%-a tehát a reumára ment föl. Egyébiránt e kettős ünnep alkalmából meg akartam látogatni Juliskát; hanem a nagy szél és hideg miatt nem volt hozzá kurázsim. - A nagy napot fényesen megültem Lacival és Polgárral; adtam nekik meleg vizet teához. márc. 28. A napot Juliskánál töltöttem. Kissé elbúsultam magam utolja felé; hanem, higgadtabban ítélve a dologról, erre nem volt helyes okom. Bunyitay az 1566-i váradi „vértanúkról” kérdezősködik. Még 15 éves koromban szolgáltam ezek képzelt nevével - s azóta, a váradi papok részéről, sok kérdezős- ködéssel gyűlt meg a bajom. Ma Bunyitaynak is elmondtam a mea culpát. márc. 29. Dengi, megválván a Délibábtól, gr. Csáky A[lbin] tovább való munkálkodásra szólít föl. - Derült nap Juliskánál. márc. 30. Még derültebb ugyanott. Megösmerkedtem Tarjányi Ákos cs. kir. huszárhadnaggyal. Wlad Alajos is beküldte önéletrajzát. Nála megint azt a tapasztalatot tettem, hogy a középszerűségek nagyon meg vannak magukkal elégedve. ápr. 3. Márc. 28-tól máig éppen egy hét van, igen egyszerű, de annál kedvesebb programmal. De. 10-től esti 6-ig (ma éppen hétig) Juliskánál. Reumás ember csak nem is mozdulhat ki csupán néhány pillanatra! - A kis Szeréna, az én jó barátnőm és hűséges szövetségesem 1-jén hazautazott K[is]zomborra. így jóformán kettecskén maradtunk Juliskával, ki még álmomban sem hagy békét, mert az angol-orosz háború kitörését ez az álom is neki tulajdonítja. Ignatieff t[ábor]nokot - így szól a megbomlott képzelet - kormánya kvázi számkivetésbe küldte Madridba - nagykövetnek. Juliska ott spanyol grandessa volt, ki az egész udvar fejét elcsavarta, s meghódította Ignatieffet is, ki azonban szerelmi ömlengéséért pofont kapott Juliskától. A diplomáciai körök titkolni akarták az esetet, de mégiscsak fülébe ment az Salisburynek, az új angol külügyminiszternek, ki egyéb (!) casus bellit nem találván, dörgő jegyzéket intézett Alfonz kormányához, hogy oly követet, ki a diplomáciai karon gyalázatot ejtett, ne tűrjön az országban, hanem utasítsa ki. A jámbor spanyolok nem mertek ellenszegülni. Ignatieff Laufpasst kapott. A muszkák nem őket akarták megtorlással büntetni, hanem a rájok oly szégyenletes tett értelmi szerzőjét óhajtván sújtani, megizenték a háborút Angliának... S így lett Juliska az újkor Schöne Helénája... Reméljük azonban, hogy az ő közbejötté nélkül is kikaparja Anglia számunkra a gesztenyét a parázsból. i6a 219384 óra = 13 16[3] 040 e. p[erc] = 789 [78]2400 m[ásod]p[ere]. Summa ez!
