Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
160 Márki Sándor naplói I. 1877 A szenvedély előtt, bár a vér hibája, meghajtom; a hidegen számító ész logikája ellen - bár néha visszataszító - alig lehet kifogást tenni olykor. Itt egyik sem áll. Gondolom, magad sem tartod magad Rómeónak, s nemesb lelked, mintsem a rideg számítás nyűgözné le. Mi hát az ok? - Szomorú! A férfiúi lélek hiánya. Csekélység! - azonban, ismétlem, oly szomorú, tekintve főleg a szánandóan csekély időközt, hogy a haragtól nagyon különböző érzést kelt mindenkiben, kinek a férfiúi elhatározásról s önérzetről fogalma van. - Nem akarlak sérteni - mentsen ég! -, sem hatást csinálni, vagy éppen kapacitálni. Ile viam! a magam részéről, s azt hiszem - bár neki még korán volt csalódnia ő is elfelejti, hogy ott talált ingatagságot, ahol az állhatatosságot - joggal - vélte rejleni ... Nem! sőt, szemrehányást sem teszek. - Azt mondod: oly ártatlan ábránd volt az egész... Igaz! Senki sem szcenírozta, itt nem voltak holmi súgók, rendezők, mint sok más esetben; de hisz, azt hiszem, annál fájóbb rá s annál szomorúbb reád, mert magatoknak kell viselni - neki a csalódás keserűségét, neked - nem mondom, könnyelműség, de - igen nagy gyöngeség vádját. - О kettőt vesztett: lelke hitéből egy drága részt s egy igen derék fiatalembert, kiről, irántadi bizalmában lemondott; te, te - nem tudom, mit nyersz, s azt sem, mit vesztettél. De elég! Még egy szót magamról. Nem sokban hittem életemben. Szívemben kevés a bizalom. Most még kevesebb. Sohasem hittem! - Élj boldogul! - Bocsánatot kérsz tőle. Úgy hiszem: megbocsát. Mást nem tehet a nő, kinek - mint tudod - »egy birtoka van: a fájdalom; de ez az övé, s ezt nem osztja meg senkivel«.24 Isten áldjon! - Lajos.” Miért mentegetőzném itt, ha sok tekintetben tehetném is, főleg azon gyanúsításokra, melyeket Spilkáékkal szemben tesz? Az emlék szent előttem, a levél szépen van írva, ha keserű is, és éppen azért némileg igazságtalan. - A Rubicont átléptem; visszatérni nem lehet, nem is akarok! - Őszintén óhajtok eljárni, s azért ez egész viszonyról, melyet nagyjában anélkül is ösmer, tudomást kell vennie Juliskának. okt. 27. Éjfélen errűl sohasem fekszem le. Azt az időt, melyet Juliskáéknál töltök, az éjszakából kell pótolnom. Sváby úgy fogja föl az egész dolgot (lehet, hogy nem sikerült vicceinek számát óhajtotta vele szaporítani), hogy kosztkímélésből maradok ott esténkint. Juliska ösmeri ezt a mondását; s aligha növekedett előtte tekintélye. Aradon efféle gondolatokra is jöhetnek az emberek, mert itt mentül ritkább, hogy fiatalemberek családokhoz járjanak. okt. 28. Első látogatásom Kollmannéknál. Több első vizitre nem jutott időm, mert teljes félnapot töltöttem - tudjuk már, hol. - Igaz, okt. 22-ről kifelejtettem, hogy „fényes” estély volt nálam; vendég: Laci és Bogdánffy. Mint házigazda szerepeltem - s „itthon” ma is van érte mit hallanom. Ittunk a „leendő” háziasszonyra; mindenki tudta, kit értünk az alatt? okt. 29. Koszorút küldtem haza édesanyám sírjára. okt. 30. Egyik tanórámon végre meglátogatott az igazgató. okt. 31. Magát Kerékgyártó dékánt kértem, hogy tűzzön ki végre határidőt a doktorátusi szóbeli vizsgálatra. Anélkül nem megy a készülődés. - Este istenhozzádot mondtam Orszler Szerénának, ki 6 heti ittléte alatt társaságunk egyik legnagyobb élénkí24 Az idézet Eötvös József A karthauzi c. regényéből való.
