Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

no

Márki Sándor naplói I. 1876

volt a család és érdekeltek értesítője. Ő beszélte, hogy Jani minden írását és oklevelét eltépte, kivéve keresztlevelét, melynek felhasználásával éppen a családi gyászjelentést szerkesztettem, midőn bátyám, Pista, egész kikelt arccal belépett. Gyuláról jött. A Rókus kápolnájából du. 4 órakor megindult gyászmeneten ővele ketten lépdegéltünk a halottas kocsi után. Más rokon nem volt jelen. Csak 6 órára értünk vissza. Eltemettük őt a Deák id. kápolnája irányában, túlnan eső úttól jobbra a 10. sorban 5.-nek; jobb oldali sír: Eichhardt; bal oldali: Csáky; lábainál: Nyitrai.

márc. 24.

Éppen órát akartam tartani de. 10 órakor a IV. osztályban, midőn lehívattak Józsi bácsiékhoz, mert L[inde] Jani édesanyja megérkezett. Órámat Still átvevén, siettem a szegény asszonyhoz, ki még tegnap este megérkezett, tegnapelőtti táviratom alapján; de a különben reá váró Pistával nem találkozott. Ráhagyva, mit vigasztalására Józsi bácsiék költöttek, hogy Jani tífuszban hunyt el, Pista keresésére indultam, s valahogy ráakadva együtt indultunk a Kerepesi temetőbe. Fia sírján kizokogta magát a féltnél sokkal több nyugodtságot erőszakoló anya. Hevesen megcsókolt, midőn a sírhalom előtt megígértem neki, hogy míg a fővárosban élek, nevében - halottak napján - mindig teszek egy koszorút a keresztre. - Délután 6 órakor ment haza ő és Pista Gyulára, utóbbi megbízván, hogy megköszönjem Keleti jószívűségét.

márc. 25.

Farkaséknál találkoztam Toldy Ferenccel, ki szintén Este-önkéntes (a Salvatoroknál). Nem személyisége, hanem történeti neve miatt jegyzem ezt ide. - Ugyanez este Otti Farkas Ödönnek egy újabb csinos dalát (Ősszel, Tompától) énekelte.

márc. 26.

Az önkéntes iskolában bevégződtek vizsgálataink; minthogy kellő számú egységeim vannak, a káplári méltóságra biztos igényt táplálhatok.

márc. 27.

Betöltöttem életem 23. évét. Ezt a világrázó évfordulót Ráder Jenőnél ültem meg, ki ugyan a szomszéd szobában lakik, hanem azért csak ma kerestük föl egymást először.

márc. 28.

Tegnap és ma a múzeumi könyvtárban jegyezgettem. Ilyesmihez sem férek mindennap!

márc. 29.

Hatos Gusztáv, tehetséges fiatal történetíró, főbe lőtte magát. Nagy Imre mutatott be bennünket egymásnak valami 2 év előtt, de azóta sem találkoztunk.

márc. 30.

„’S wird schon ganz gut gehen!” - biztatott ma „Gazsi”, ahogy mi kis hadnagyunkat, Kaspar Edét híjjuk, midőn a „Zug”-gyakorlatoknál kommandanssá tett. El is fért rám a biztatás, mert midőn hétfőn (27-én) a századdal való gyakorlatnál mint az 1. osztályparancsnokát alkalmaztak, úgy elkommandíroztam a colonne-alkotásnál a magam embereit, hogy én - éppen a 4. osztály mögé jutottam.

márc. 31.

A mai konferencián a jövő harmad tantervének megállapításakor némi hevességgel szólaltam fel Kármán ellen, ki a latin nyelvet túlságosan kegyeli, s egyéb tár-