Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Rácz György: Gyula az Árpád-korban
RÁcz György f Gyula az Árpád-korban 79 által ismert, gyakran oklevelekben írásban is rögzített határ jön létre. A faluhatár által körülkerített területnek azonban jelentős része ekkor még nem állt művelés alatt, és a határon belül akár több település vagy településcsíra is létezhetett. A rendelkezésre álló földterület nagysága, a nagy szabad földek miatt a föld értékét alapvetően nem nagysága határozta meg, hanem a területhez tartozó, annak megművelését ellátó, szolgáltatásra kötelezett népesség.”28 „Mivel a Kárpát-medence X-XI. századi települései közt nagy számban fedezhetők fel magyar jellegű leletekkel rendelkező, nagyságrendi és szerkezeti szempontból pedig a későbbi falvakkal rokonítható települések, a településrégészet erős érveket szolgáltat a félnomád életmód létezése mellett. Pusztán a régészeti leletek alapján igen nehéz meghatározni, mikor alakultak állandóan lakott falvakká az idényszerűen használt téli szállások, azonban így is számos adat utal arra, hogy e folyamat a XI. században zajlott le.”29 Okleveles anyagunk bőséges bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a XI. sz. elejétől a magyarság által megszállt és uralma alá vont területeken a földeknek, birtokoknak igen is volt határa, ez alapján gyakorolták jogaikat a tulajdonosok. Az első eredetiben ránk maradt és kétségtelen hitelű oklevélben, a tihanyi alapítólevélben már szerepel, hogy a király Tihanyt úgy adta át az apátságnak, hogy kijelölte annak határait (locum... cum suis terminis). Az oklevél több más helyén is szerepelnek határleírások.30 III. Béla királynak az aradi káptalannak szóló 1177. évi privilégiumában több Zaránd megyei, Körös-parti falu határaival együtt szerepel.31 A XI-XIII. századi oklevelekben említett helyek, földek tehát nem csak a szűkebben vett lelőhelyek környékére terjedtek ki, hanem határokkal rendelkező, összefüggő területet alkottak. így válik érthetővé a határjárások jelentősége.32 Komolyan kell tehát venni a régészeti lelőhelyek beazo28 Laszlovszky József: Kutatási irányok és eredmények a középkori Magyarország gazdaság- és pénztörténetéről. In: Magyar középkori gazdaság- és pénztörténet. Szerk.: Fe- renczi László-Laszlovszky József-Szabó Péter. H. n., 2006. 64. 29 Bálint Mariann-Laszlovszky József-Romhányi Beatrix-Sabján Tibor-Takács Miklós: Középkori falvak és határuk. In: Magyar régészet az ezredfordulón i. m. 384. 30 DHA 149-151. Módszertani szempontból különösen fontos Györffy György: A tihanyi alapítólevél földrajzinév-azonosításaihoz. In: Bárczi Géza-Benkő Loránd (szerk.): Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Budapest, 1956. 407-415. 31 Borsa Iván: III. Béla 1177. évi könyvalakú privilégiuma az aradi káptalan számára. Levéltári Közlemények 33 (1962) 214. 32 A határjárásokról újabban, megemlítve a nem túl bőséges régebbi irodalom: Bede Ádám-Szarka József: Egy középkori határjárás nyomában. A Fábiánsebestyénhez tartozó Rekettyés rét 1523-as határjárása. Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002. Szerk.: Erdélyi Péter-Szűcs Judit. Szeged, 2003. 51-72.; Havassy Péter: Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (2002) 459-480.
