Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Almási Tibor: Gyula és uradalma a XIV-XV. századi okleveles adatok tükrében
Almási Tibor J Gyula és uradalma a xiv-xv. századi okleveles adatok tükrében 175 ládjának, a Losoncziaknak adományozta.11 Tényszerű ismeretünk nincsen arra nézve, hogy milyen alapon esett ekkor a királyi adományozói jogkör hatálya alá a település, illetve az uradalom. A lehetőségeket számba véve az egyik alapeset szerint a terület huzamos ideje - akár az egész XIV. század során - a királyi birtokállomány részét képezhette, míg másik lehetőségként arra gondolhatunk, hogy magánbirtoklásból magszakadás következtében valamikor 1387 előtt háramlott királyi kézre, s Zsigmond király ekként rendelkezvén róla, juttathatta a táborát erősítő Losoncziak tulajdonába. Noha a források XIV. századi csaknem teljes hallgatása nem teszi lehetővé semmilyen bizonyítható pozitív állítás megfogalmazását Gyula ekkori történetére nézve, az argumentum e silentio, azaz a források hallgatásából eredő érv azonban valamiféle nagyobb valószínűség feltételezését mégis megengedi. Ha ugyanis Gyula történetesen valóban magánbirtokként létezett volna a XIV. század során, akkor jóval nagyobb eséllyel maradt volna valamiféle írásos nyoma fennállásának - akár valamilyen lejegyzést kívánó birtokmozgás, jogügylet, érdeksérelem, igazgatási probléma kapcsán -, mintha a királyi birtokok részét képezve éli mindennapjait. Persze, az utóbbi esetben is bizonyosan sokszor és sokféleképpen előfordult említése az írásos adminisztrációban, ám az iratőrzéshez kapcsolódó érdekek és gyakorlat mássága tekintetében könnyebb és kézenfekvőbb magyarázatot találni az írott források teljes hiányára a királyi birtoklás esetén, mintha a terület magánkézen lett volna.12 Ha kiterjesztjük figyelmünket az 1387 utáni bő másfél évtizedből fennmaradt forrásadatokra, s ott ismét azt látjuk, hogy hirtelen a semmiből meglehetősen érett állapotok rajzolódnak ki, akkor e helyzetben már-már Gyula korai története megismerésének sajátosságát kell észrevennünk. Milyen összetevői vannak e kifejlett állapotokra utaló helyzetképnek?13 Gyula már 1387. évi eladományozása idején uradalmi központ volt, az 1390-es évekre lakóhelye lett az ország egyik legfontosabb bárói családja - a Losoncziak - több tagjának. Az uradalom birtokosa, Losonczi János IX. Bonifác pápához intézett folyamodványában magát Gyula-i, másképpen Losoncz-i (Johannes de Gyula, alias de Losoncz) illetőségűnek mondja. 1396-ból arról maradt fenn ada11 A Losoncziaknak szóló adománylevél nem maradt ránk, szövegét közvetlenül nem ismerjük. Az adományozás ténye más oklevelekből szerzett ismeretekből nyilvánvaló - vö. GyO. 2. old. (2. szám), 3-7 old. (7. szám) vö. még mindezzel kapcsolatban Karácsonyi Jánosnak a 2. számú jegyzetben idézett munkáját. 12 Blazovich László a Gyulára vonatkozó korai forrásadatok ritkaságából ugyancsak a térség kezdeti királyi tulajdonlására következtetett; 1. uő.: Városok városhiányos övezetben a középkorban. In: Tiszatáj, 55. (2001) 11. szám (november), 89-90. 13 A vonatkozó adatokat hiánytalanul áttekinti Dusnoki Draskovich József a 3. sz. jegyzetben idézett munkájában 49-50.
