Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Liska András: Középkori régészeti adatok Gyula város belterületéről
118 Gyula város történetének kezdetei azok előkerüléséről a szakemberek értesülnek. A különböző földmunkák során a felszínre kerülő régészeti tárgyak és jelenségek közül elsősorban az épületmaradványok és az embercsontok keltik fel a helyszínen dolgozók figyelmét, érdeklődését, és vezetnek az előkerülő tárgyak múzeumi bejelentéséhez. A falusi településmaradványok, amelyek jellemzően edénytöredékek, esetleg állatcsontok csak a valóban szakavatott vagy éppen az eziránt érdeklődő közreműködők számára lehetnek feltűnők, figyelemre méltók, tehát ezek sokkal kisebb eséllyel jutnak közgyűjteménybe. A beruházások földmunkáinak hatóságilag előírt, intézményesített régészeti megfigyelésének kezdetei óta, tehát az utóbbi 10-15 évben jóval több településre utaló adat került rögzítésre, mint korábban. Ezek alapján jogosan feltételezhető, hogy a külterületi részek szisztematikus terepbejárásokkal történt felderítettségével ellentétben a város belterületének a régészeti terepbejárásokra teljesen alkalmatlan részein még nagy számban lehetnek a régészettudomány által ismeretlen, „lappangó” településmaradványok. Ezért sem lehet elégszer hangsúlyozni a város belterületén zajló, régészeti rétegeket potenciálisan érintő földmunkák régészeti megfigyelésének, valamint az egyéb módon, véletlenszerűen előkerülő régészeti emlékeknek és adatoknak a szakemberekhez történő felelősségteljes eljuttatásának jelentőségét. A csekély számú belterületi településmaradvány képzeletbeli halmazán belül a késő középkorra keltezhető adatok vannak többségben, míg az Árpád-korhoz alig néhány adat sorolható. Erre az aránytalanságra nem adnak magyarázatot a fenti fejtegetések, a lelőhelyek vertikális kiterjedésére vonatkozó adatokat kell áttekinteni ennek a megértéséhez. Sajnos ilyen adatsor csak a belvárosi katolikus templom területén és annak környékén végzett kis felületű feltárásokból áll rendelkezésünkre. A jelenlegi belváros területe Mathis Zündt 1566-os keltezésű látképe alapján a középkorban is a település központi helyét jelentette. Ezt figyelembe véve nem meglepő, hogy a néhány évvel ezelőtti feltárások tapasztalatai szerint ezeken a területeken mintegy 120-140 cm-es, néhány helyen pedig ennél is vastagabb feltöltési réteg jelentkezett. A feltöltésből késő középkori leletanyag ismert, Árpád-kori leletek és objektumok csak nagyon kis számban, és a fiatalabb feltöltési rétegek alól, viszonylag nagyobb mélységből kerültek csak elő. A vastag feltöltési rétegekről szóló ásatási megfigyelésekkel feltűnő módon összecseng a Kossuth utcán az 1969 körül dokumentált, késő középkori emlékek 120-140 cm-es mélységű jelentkezési szintje. Ez némi magyarázattal kecsegtet arra vonatkozóan, hogy a város belterületi, elsősorban központi részein zajlott földmunkák miért elsősorban késő középkori és kevésbé Árpád-kori leleteket eredményeztek. Gyula város belterületén jelenleg ismert középkori régészeti adatok áttekintésének következtetéseit az alábbiak szerint lehet összefoglalni. A belterületi régészeti lelőhelyek közül a téglavárat leszámítva templomok
