Dusnoki-Draskovich József - Erdész Ádám: A hétköznapok historikuma - Körösök vidéke 5. (Gyula, 1997)

1. TANULMÁNYOK - Kósa László: A fürdővendégek társadalmi összetétele a kiegyezéskori Magyarországon

„Mágnásaink, nemességünk és az értelmiség is szépen itthon maradt, nyaranta megtöltötte Borszéket, Élőpatakot, Korondot, Tusnádot stb. békés egyetértésben keresvén a gyógyulást a tömegesen átjövő romániai és moldvai bojárokkal. Mikor azonban a vasutak nálunk is elterjedtek, az erdélyi urak is nyugatra repültek, sőt a bojárok is hűtlenek lettek hozzánk és beállott a hanyatlás."

34 Tény, hogy például az 1882-es idényben a nagyon nehezen megközelíthető, de kitűnő gyógyhatású Borszéket mindössze hatszáz vendég kereste föl, ám köztük egy herceget, egy hercegkisasszonyt, tizennégy grófot és bárót találunk, a katonatisztek közül pedig egy tábornoki, kettő pedig ezredesi rangot viselt.

35 A századelőn már más volt a helyzet. Legalábbis a maliciózus szobránci fürdőorvos így látta: „A szegény fürdők óbégattak, jajveszékeltek, egy-egy rosszul beütött nyár után, a befektetett tőke kamatjának még hírét sem látták, a fürdőt az úgynevezett jó vendég, a jó falat elhagyta, csak az itthon maradt szegény, kódis középosztály, a tönkrement dzsentri kereste föl, aki soha sincsen a helyzettel megelégedve. A szegény, jobb sorsra érdemes fürdők még mindig a hazafiságra apellálnak, hogy hazaíiatlanság külföldre menni, de a pénz, a tőke nem ismer hazafiságot, neki fény, pompa kell, hol szétterjeszkedhetik, ahol a fénnyel vetekedve feszíthet, azt pedig itthoni szegénységünk neki nem nyújthatván, mentek oda, ahol azt feltalálták. A pénz, még noha a köszvény gyötri is, még akkor is úgy szereti, ha fény közt kínozza."

36 Ennek a tanulmánynak nem feladata a hazai és külföldi érdekeket és lehetőségeket összevetni. Tény, hogy a kurlistaelemzések nem feltétlenül igazolják a fentieket, igaz, az ellenkezőjét sem, hiszen viszonylag kis létszámú felső társadalmi rétegről van szó, mintavételünk pedig szűk pásztájú. Az 1884-es balatonfüredi és az 1886-os tátrafüredi névsorok a nyaralóhelyek előkelő voltáról tanúskodnak, a felső rétegbe tartozók aránya: 15,5% és 7,1%. Az előkelő jelleget mindkét fürdőhely megtartja majd negyedszázad múltán is, habár az egyiknél süllyed (10,2%), a másiknál emelkedik (7,7%) az