Dusnoki-Draskovich József - Erdész Ádám: A hétköznapok historikuma - Körösök vidéke 5. (Gyula, 1997)

II. FORRÁSOK - Markovicz Mátyás: Szarvasi csodajelek és egyéb nevezetességek

gét, holott ez a nyavalya Istentől kiszabott büntetés volt rajta. 23. Az említett esztendőben egy bizonyos számvevőnek egyszerre kilenc, a Körös-parton legelésző jól megtermett ökre fulladt vízbe, legalább 450 forintot értek; néhány hónappal azelőtt ugyanez a számvevő, ugyanazon a parton iszonyatosan becsmérelte a szarvasiakat, s egyebek közt nem csupán kurucoknak nevezte őket, de a templomról is káromló szavakkal szólt; ezt maguk a szarvasiak idézték fel emlékezetükben, alkalomszerűen megemlítve, miképpen sopánkodott fogát csikorgatva a mi emberünk, úgy vélekedve, hogy szemmel verés következtében érte a roppant kár. Isten nem feledkezik meg a vétekről, de meg is bünteti a vétkezőt keményen, mégpedig többnyire ott, ahol az ember vétkezik. 24. Ugyanazon esztendőben egy derék férfiú, Zacharides János, a szarvasi gyülekezet kántora és a leánykák iskolájának mestere a következő csodának volt szemtanúja: egy girhes cica rendszeresen a malacokkal együtt táplálkozott, háborítatlanul szopta az anyakoca emlőit, miközben ez sem röfögéssel, sem orrával nem zavarta táplálkozás közben. 25. Szolgálatom első esztendeiben magam is tartottam a parókián macskát is, kutyát is; ezek az állatok, amelyek egyébként természettől fogva egymás ellenségei, csodálatos egyetértésben éltek egymás mellett; naphosszat játszadoztak, s játékos csatákat vívtak; az eb kedveskedő csaholással s kényeskedő rohamokkal, váltakozó méretű ugrásokkal, errearra tekintgetve, hol félre-félreszökkenve, hol meg-meghempergőzve, színlelt, nem pedig bősz ellenségeskedéssel intézett támadásokat a macska ellen. A cica meg, majdhogynem mosolyogva, a foga fehérét mutogatta, egyszer fenyegető fújással, félelmet keltőén viselkedett, másszor egész hosszában elnyúlt a földön, s kinyújtott mancsával könnyedén megpofozta vagy mindkét lábával szelíden átölelte a rárohanó kutyát. Mindenesetre mindenkor együtt szunnyadtak el, mihelyt azonban megvirradt, álmukat elűzendő, folytatták szokásos játszadozásukat. Ezenfelül kölcsönös rokonszenvet tanúsítva