Dusnoki-Draskovich József - Erdész Ádám: A hétköznapok historikuma - Körösök vidéke 5. (Gyula, 1997)

1. TANULMÁNYOK - Erdész Ádám: Ünnep és politika

nokok akadtak, igazi vonzerővel mégis csak a parlamenti küzdelmekből ismert országos politikusok bírtak. Az ünnepi beszédek többnyire erősen pártpolitikai töltetűek voltak, a szabadság, a függetlenség, esetenként bombasztikus formában történő emlegetése mellett, a szónokok majdnem mindig érintették az éppen zajló parlamenti vitákat. S a függetlenségi párti ellenzéki képviselők beszédeiből hol nyíltabban, hol burkoltabban mindig kicsendült bizonyos Ausztria ellenes él. Nemegyszer nyílt korteskedésbe csaptak át a szónokok. A Gyulán képviselőjelöltként fellépő Hentaller Lajos például úgy próbált maga iránt rokonszenvet kelteni, hogy „hatásosan szőtte beszédébe a magyar nép szívéből fakadt néhány dalt, ami Kossuth Lajosról szólt".

35 A nagypolitika kereteit viszont sohasem lépték át az ünnepi vezérszónokok, s Csatár Zsigmonddal ellentétben senki sem próbált városon belüli konfliktusokból politikai tőkét kovácsolni. A 48-as Kör a háború kitöréséig megtartotta rendezőiszervezői pozícióját. Időnként a város és a megye első számú lapja, a Békés tett egy-egy eredménytelen kísérletet a függetlenségi pártkörként működő szervezet március 15-i szerepének csökkentésére. A „polgárelem" kiegyensúlyozott s nem pártérdekek szerinti képviseletére törekvő újság szerkesztője időről-időre szóvá tette, hogy a nagy nemzeti ünnep rendjét függetleníteni kellene a közvetlen pártbefolyástól: „...jobb lenne, ha - mint máshol - pártszínezet nélküli rendezőség alakulna, de amíg a polgárság 48-asokon kívüli része tétlenségével önmaga nyilvánítja magát illetéktelennek, természetes, hogy a parlagon maradó tért a Függetlenségi Párt elfoglalja és kihasználja" - kommentálta a lap a Bartha Miklós főszereplésével lezajlott 1895. évi ünnep eseményeit.

36 A 48-as Körön kívüli polgároknak címzett biztatás a századfordulót követően, mikor is új típusú társadalmi feszültségek jelentkeztek, határozott sürgetéssé változott. A nemzet egységét is szimbolizáló ünnep békéjéért aggódókat igazolta az 1904-ben tartott népgyűlés, amelyen egy 150-200 fős, az egykorú tudósító által „nemzetközi szociáldemokratának" mondott csoport megza-