Dusnoki-Draskovich József - Erdész Ádám: A hétköznapok historikuma - Körösök vidéke 5. (Gyula, 1997)

1. TANULMÁNYOK - Szenti Tibor: A szegénység, kiszolgáltatottság és bűnözés örvényében

alakult ki a cseléd és gazda között. Csoda-e, ha a dölyfös parasztindulatok már a 18. század végén megszülettek és a gazdaréteg nem egy tagja lenézte az alacsonyabb paraszti sorból származókat. A 36/1796. pörben egy sátorba került a feltörekedett újgazda és a régi, módos paraszti sarj. Előbbi a borozásnál koccintani és barátkozni akart a másikkal, mire ó így utasította vissza: „[...] nem iszom én veled, hiszen tsak most lettél te Gazda Kanász voltál Te [...]" Az eddigiek során elsősorban a férfi cselédséget érintő tilalmakat és kötöttségeket láttuk. írnunk kell arról is, hogy ebben a korban a női cselédséget a vizsgált területen általában nem egész évre fogadták. Leggyakoribb volt a 229/1766. pörből ismert tipikus munkaidőszak. Balogh Sára például így szegődött szolgálónak: „[...] a mult Eöszel Szegődtem hozzá Sz[ent] György napig." Ettől az időtől fogadták a juhászokat, csordásokat, csikósokat és a kondásokat, amikor az istállózó jószágot - a kezesállatokat kivéve - kiverték a pusztákra. A 103/1780. pörből megtudjuk, hogy „[...] az eőcseledgye voltam Sz[ent] György naptol kaszállásig[...]". A munka időszaka ebben az esetben még rövidebb volt. Nem véletlen. Aki csak tehette, a betakarítás idejére szabaddá téve magát elállt aratóbetyárként, summásként, takaróként dolgozni, mert így a keserves nyári hónapok alatt összegyűjthette az évi fejadagját. Vásárhelyen olyan tilalom is született, amely a gazdák ellenében a cselédséget igyekezett védeni. 1790-ben hirdették, hogy az inség miatt a gazdák a cselédeiket nem bocsáthatják el január 1-jéig, utána pedig fogadják meg őket újra.

19 A termést az időjárás viszontagságai elől - vihar, elszóródás, a szem „megszorulása" stb. - minél hamarabb biztonságba kellett helyezni, ezért az egész parasztság - gazda és cseléd egyaránt - keményen dolgozott. Fölfigyelt erre az egyház, amely szigorúan tilalmazta az ünneprontókat, akik a vasárnapokat és a vallási ünnepeket nem tartották be, hanem dolgoztak. így járt 1805-ben a vásárhelyi Kádár János „földesgazda" is, akit azért vádoltak asedria előtt, mert a részesei