Dusnoki-Draskovich József - Erdész Ádám: A hétköznapok historikuma - Körösök vidéke 5. (Gyula, 1997)

II. FORRÁSOK - Czeglédi Imre: Társasélet, szórakozás, ünnepek egy kisvárosban.- Újságcikkek a Békés 1896. évi számaiból

Ha férfi lelkedet kezdetű bordal viharzó melódiája, melyben Takács Mihály erőteljes baritonja a lelkesedés óriási fokára emelte a hallgatókat, a gyulai dalkör kórusa mellett remekül sikerült. A dalkör már hetek óta nagy igyekezettel tanult a hangversenyre, s ez meg is látszott előadásán, s hatalmas hangú partnerük tüneményes szólója mellett sem vesztek el. A gyönyörű bordalt falrengető taps között újrázták meg. Öt hangszer, a viola, zongora, hárfa, cimbalom és tárogató együttes bájos preludiuma után, melyek közül a zongorát Erkel Gyula karnagy, a cimbalmot Állaga Géza,

25 a hárfát MoshammerRomán, a viola damurt

26-rTrancsoi>JcsDragomir

27

és a tárogatót, ez oly érdekes kuruckorbeli ősi magyar hangszert Mayer Adolf

28 operaházi művészek kezelték, újból egy bájos duett, Pewny Irén és Arányitól ragadta a közönséget egyöntetű lelkesedésre. Háromszor hívták ki a szereplőket. A program III. része a Takács Mihály magándala Brankovics Györgyből a művész hirtelen közbejött indispositioja

29 folytán a közönség a legnagyobb sajnálatára elmaradt, mit Berthóty rendező azonnal ki is hirdetett a színpadról azzal, hogy helyette Ábrányiné énekli el a Névtelen hősök Ilonkadalát. Lelkes taps fogadta Abrányinét színrelépésekor, s a szép áriát, melynek minden egyes, szépségekben gazdag részletét teljesen érvényre juttatta a művésznő, háromszoros kihívással honorálták. Csak a jelzők superlativusával

30 illethettük a kiváló művészek szereplését, minden műkritikai méltányolás nélkül, melyre sem méltók, sem hivatottak nem vagyunk, azt azonban a legnagyobb elismeréssel tudjuk méltányolni, hogy a művészek nem helyezkedtek arra a fővárosi művészektől már tapasztalt álláspontra a vidékkel szemben, hogy csak lemorzsolják minden igyekezet nélkül szerepüket, nem vágyódván a vidék babéraira. Az operaház itt szereplő tagjainak mindegyike ambícióval és kedvvel játszott, megbecsülvén a vidék őszinte, igaz lelkesedését is. A Honvéd takarodó, a Névtelen hősökből volt az utolsó piece agyulai dalkör kísérete mellett, Káldy Gyula

31 ésErkel Gyula