Dusnoki-Draskovich József - Erdész Ádám: A hétköznapok historikuma - Körösök vidéke 5. (Gyula, 1997)

II. FORRÁSOK - Czeglédi Imre: Társasélet, szórakozás, ünnepek egy kisvárosban.- Újságcikkek a Békés 1896. évi számaiból

revétlenül, mintha csak a földből nőtt volna ki, megjelenik Dubányi Imre (úgy lehet, hogy asztal alá bújva várta a kedvező pillanatot) s helyet foglalt. Új tagja a felolvasó gárdának, s úgy látszik, reform-párti. Meghajtja magát, széjjel sem néz, nem mosolyog, s hallgatóság felé nem kacsingat, nem köhécsel, mint a legtöbb felolvasó, vizet nem iszik, nem tart diskrét s indiskrét természetű pausákat, hanem, mint aki jól felfogott érdekeit szolgálja egy amerikai yankeétől is irigylésre méltó gyorsasággal igyekszik minden lehetőt elkövetni, hogy a hallgatóság különben is finom dobhártyáit az odáig elható hang - ha ugyan elhathatott addig - valahogyan meg ne sértse. A lehető legjobb felolvasó: nem ül a közönség nyakán órahosszat, hanem jön, olvas és távozik. A rózsás tenyerek örömrepesve ütődtek össze, s a csillag ragyogású szempárok hálásan mondtak köszönetet: íme egy felolvasó, aki maga is táncos, s aki bármennyire szeresse is a jó ozsonnákat, képes azt a legjobb falatnál otthagyni egy toirért.

8 [...] (Békés, 1896. március 15.) Gyulai élet [...] íme a TaZZiára-ünnepély statisztikája: Elégett 200 darab Emmerling-féle magnesium fáklya,

9 5 kiló bengalian tűzanyag,

10 500 milly-gyertya,

11 pacallá ázott a fáklyavivő polgártársak 200 lábbelije és elfogyott annyi szó, amennyivel egész életre beérné egy bőbeszédű öreg kisasszony, no meg valószínűleg a főispáni pince tartalma sem nőtt meg. Ezzel a statisztikával azt hiszem teljesen híven kifejezhetem azt az impozáns lelkesedést, ami népszerű főispánunk 25 éves jubileumán Békés megye részéről megnyilatkozott, s mellőzhetem a Fábry alispán hatalmas, érzelemtől duzzadó beszédét, mely majd-majd megríkatta a kis teremben össze-