Dusnoki-Draskovich József - Erdész Ádám: A hétköznapok historikuma - Körösök vidéke 5. (Gyula, 1997)

II. FORRÁSOK - Scherer Ferenc: Hogyan szórakoztak Gyulán a múlt század első felében

juk, hogy a gyulaiak makaót, halbert, fáraót és ferblit játszottak. A bálák tartása engedélyhez volt kötve. A már említett 1807. évi regulák kimondják, hogy az olyan vendégfogadókban, ahol kivált farsangi napokon mulatságok tartatnak, a bált adó az elöljáróktól egy esküdt embert kérjen ki, aki a garázdálkodókat, vagy veszekedőket azonnal áristomba kísértesse és a csendességet fenntartani igyekezzen. Az esküdtnek és a mellette lévő bakteroknak a bált adó illendő fizetést adni volt köteles. Ezen korszak legemlékezetesebb táncvigalmai azonban nem a városi vendégfogadókban, hanem a megyeházán játszódtak le. 1838. február 28-án az első- és másodalispán, Nóvák Antal és Wenckheim Béla, továbbá a „kórházi gondos", Virágos Sándor közös leiratot intéztek a főszolgabírákhoz, egy létesítendő vármegyei közkórház pénzalapjának növelése tárgyában, miután „tekintve ama hazaszerte divatozó példákra, mik szerint sorsjátékkal érdekesített nyilvános táncvigalmak másutt már annyi sok jó sikert szőltenek, a vidorságot jótékony irányzattal egybefűzendő ily nemű táncvigalomtól megyénkben is hasonló siker várható". Ezért elhatározták, hogy őfelsége közelgő születése napján, április 19-én sorsjátékkal egybekapcsolt táncvigalmat rendeznek. Egyben felszólították a főszolgabírákat, hogy miután a táncvigalmat főképpen a sorsjáték tenné jövedelmezővé, „ennek pedig senki sem adhatna nagyobb érdeket, mint ha tárgyai a megye lelkes leányai készítette, avagy adta műdarabokból alakulhatnának össze", egész illedelemmel kérjék meg a hölgyeket, hogy ilyen tárgyakat készíteni, vagy adni legyenek szívesek. Vidovits, a békési járás főszolgabírája március 3-án közölte az alispáni leiratot a jegyzőkkel, felszólítva őket, hogy a minden renden lévő szép nemet kérjék meg a tettleges részvétre. Március 12én hírt kapunk az első sértődésről, amennyiben Virágos Sándor azt írta Magyargyula jegyzőjéhez, hogy „ma Beliczay-né sógorasszony nálam lévén, hallom tőle, hogy ő még fel sincs szólítva a kórház javára kijátszandó valamely munkálat ké-