Dusnoki-Draskovich József - Erdész Ádám: A hétköznapok historikuma - Körösök vidéke 5. (Gyula, 1997)

II. FORRÁSOK - Antonius Hueber: Iratok, vagyis különféle mulatságos történetek évek szerint (részlet)

fenceket, szökelléseket és dévaj ugrásokat. Mindenkinek, akinek csak lába volt, táncolnia kellett, és utána a nagyságos úr a táncolók számára bőséges jutalomról gondoskodott. A nagyságos úr annyira kedvét lelte a táncban, hogy ezeknek és hasonló táncosoknak néhány nap múlva az urasági kastélyba is el kellett jönniök, és ott asszonyaikkal, lányaikkal kedvükre táncolniok, ahol azután bámulatunkra ezernyi mulatságos figurát és mutatványt láthattunk, amelyeket nem tudok tollal leírni. - Valóban pompás mulatság volt. 8. pont Az örvendetes dámvadvadászat Boldog az olyan ember a földön, aki élni tud idejével és óráival. így volt ez a nagyságos urunkkal, mert, miután a korai órákat rendesen az Úrnak szentelte, a nap többi óráit mesterien tudta eltölteni, és mivel a vitéz és nagylelkű szívnek a lovaglás és a vadászat általánosan veleszületett tulajdonai, így a mi Károlyi gróf urunk is a legdicséretesebb módon, mindannyiunkat mulattatva tudott élni az idővel. Bizony nem telt el nap, hogy ne lovagolt vagy vadászott volna, bizonyára helyesen: aki nem vonakodik saját vérét ontani, az más vérének kiontásától sem borzad. Ezt megtapasztalhatták a kert szegény állatai, amelyek közül valami 12-nek vagy 13nak az életét kellett adnia, s nem [ok] nélkül, mivel a dámvadak csapatában igen elhatalmasodtak a kártevő bikák, és a szaporodást illetően különböző akadályokat okoztak, sőt egyik a másikát elpusztította, s ezért szükséges volt kissé megritkítani őket, amelyre az ifjú gróf úr a legalkalmasabbnak érezte magát, és szinte naponta eltett közülük egyet láb alól. A vadászat során azonban tapasztalnunk kellett, hogy mily szívós életük van ezeknek a bikáknak, mivel nem egy, hanem gyakorta két-három golyóbisra is szükség volt egy ilyen állat megöléséhez. Előfordult, hogy az egyik, amikor