Dusnoki-Draskovich József - Erdész Ádám: A hétköznapok historikuma - Körösök vidéke 5. (Gyula, 1997)

II. FORRÁSOK - Antonius Hueber: Iratok, vagyis különféle mulatságos történetek évek szerint (részlet)

tolyt sütöttek el. Végül az ifjú grófnő nagyságos asszonyt is felültették, aki szép lovaglóöltözékében hercegnőhöz hasonlatosan és mindenki bámulatára ült a nyeregben, s kezdetben lassan poroszkált körbe az ifjú gróf úr és az istállómester segédletével. Ez azonban nem tartott sokáig; az ifjú nagyságos asszony úgy nekibátorodott, hogy teljesen egyedül, minden segítség nélkül ülte meg a lovat, és fel s alá lovagolt, s csudálatosan jól tudta irányítani a lovat. Ekkor valami olyat láttam, amit még sohasem, és nem is képzeltem volna az én nagyságos asszonyomról. Olyannyira kedvem tellett e csodás látványban, hogy rögtön asztalhoz ültem és lerajzoltam ezt a históriát, amely valóban bámulatra méltó volt, és mivel a képet más foglalatosságok miatt nem tudtam teljesen befejezni, magammal vittem haza; ott azután élénk színekkel ruháztam fel, és minden franciskánusnak megmutattam, akik szinte el sem hihették, hogy a nagyságos asszony ilyképpen nekibátorodott volna. Az ifjú Károlyi gróf is nagyon rajta volt ezért, hogy grófnéjának kis testű és szelíd lovacskákat szerezzen be, amelyek a gyakori lovaglásra és mulatságra szolgálhatnak. Amiként hamarosan hoztak is néhányat, sőt még a szobákba és az asztal köré is beengedték őket, s a lovak elűzték az ott ülő hölgyeket. Igen bölcsen és okosan viselkedett ebben a helyzetben a nagyságos asszony, mivel jól tudta, hogy a katonai regula szerint senki sem lehet ezredes, ha nem volt előbb alezredes és lovaskapitány, így tehát a grófné is előbb lovaskapitány akart lenni, hogy azután mint ezredesné jobban és méltóbban járjon elöl. Gyakorolta magát a lovaglásban, úgyhogy később teljesen egyedül tudott ellovagolni oda, ahova csak akart. - Valóban vitéz katonaszív, amilyen ezer hölgy között sem akad.