Dusnoki-Draskovich József - Erdész Ádám: A hétköznapok historikuma - Körösök vidéke 5. (Gyula, 1997)

II. FORRÁSOK - Markovicz Mátyás: Szarvasi csodajelek és egyéb nevezetességek

akkal, ezzel a nevezett birtokok közepes porciója a szarvasiakra szállt át. 15. Az 1747. esztendő novemberének 19. napján a város bírája, Rarus Mihály elhelyezte tornyunk alapkövét.

19 (Oda kerülnek majd a harangok meg az óra.) Ez a megjegyzés utaljon vissza a torony megépítésére 1746. november 19-én tett javaslathoz! 16. Az 1748. esztendőben iszonyatos sáskaseregek lepték el földjeinket, s két egész nyáron át itt lakoztak velünk.

20 17. Az 1749. esztendőben némely, a szarvasi tanáccsal szembehelyezkedő lakosok, úgymint Dinay György, Skorka György ésPasztorovicz Sámuel a tekintetes uradalom nevében példásan megfenyíttettek.

21 18. Ez idő tájt egy Kisputi nevű lakosunknak gyermeke született; szájüregében a szájpadlástól a torokig eleve oly erős csontos kinövés nyúlt végig, hogy veszélytelenül nem lehetett eltávolítani. Ennélfogva a kisded, minthogy - szája folyvást nyitva lévén - sem anyja emlőjét szopni, sem a szájába juttatott eledelt megfelelő módon lenyelni nem tudta, éhen halt. 19. Vége az esztendőnek. A következőkben az igazsághoz híven fogok előadni egy csodás eseményt. EgyKolimár Pál nevű lakosunk kancája olyan eleven öszvércsikót ellett, amelynek egy teste volt ugyan, ám testéből két nyak nőtt ki, egy-egy nyakon külön-külön tökéletes lófej, a hozzátartozó szemekkel és fülekkel; a farka alatt pedig különnemű ivarszervek, s egyazon lábán kettős pata. Az öszvércsikót magam is láttam önnön szememmel. 20. Az 1754. esztendőben a szarvasiak bizonyos bérért haszonbérbe vettek az említett uradalomtól&éí birtokot, nevezetesen Kisdécsát és Nagykondorost. 21. Az 1757. esztendőbenKotsis Jánosnak olyan gyermeke született, akinek sem karján kézfeje, sem térden alul lábszára nem volt; miután megkereszteltem, meghalt. 22. Az 1760. esztendőben Zuberecz János feleségén dühroham tört ki; ő ugyan epilepsziának nevezve átkozta betegsé-