Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Draskovich József: Haan Lajos, az első megyetörténet írója

lékiratot használt fel, bőségesen idézve ezekből a forrásokból. Ezenkívül még egy 1561-ből származó adóösszeíráshoz jutottak hozzá. Segítségével rögzíteni tudták az egykori települések és puszták, valamint birtokosaik nevét. Több dokumentum nem állt Bélék rendelkezésére, ezért a megye és települései történetének összefüggő felvázolása természetesen nem sikerülhetett. Mégis ez volt az első számottevő próbálkozás a megye történetének feltárására. Békés megyében a XVIII. század közepén kiemelkedett nagy műveltségével a szarvasi lelkész, Markovicz Mátyás (1707-1762). Tudjuk, hogy kapcsolatban állt Bél Mátyással, hiszen ő is a pozsonyi líceum diákja volt. Tanulmányait a jénai egyetemen fejezte be. Azért kell megemlékeznünk róla, mert nemcsak állomáshelye, Szarvas történetét kutatta, hanem egy kiterjedt régió, a Maros-Körös közi vidék - amelybe Békés megye nagy része beletartozott - földrajzi viszonyait és történetét is. Kéziratos műveinek többsége már elkallódott, de Haan még nagy haszonnal forgathatta őket. A XIX. század elejétől már sorra jelentek meg folyóiratokban, vagy könyvalakban a helyi szerzők egy-egy település rövid történetét bemutató vagy történeti-statisztikai-trnográfiai leírását adó munkái. 1848-ig 10 községről 12 ilyen leírás látott nyomtatásban napvilágot, de jó néhány kéziratban maradt művel is számolnunk kell. A szaporodó adatok összegzését egyelőre nem a helyi szerzőknek (pl. a kiváló Skolka Andrásnak vagy Ágoston Jánosnak) és nem is a történészeknek sikerült elvégezniök, hanem olyan jeles statisztikusoknak, mint Fényes Elek vagy később tanítványának, ifj. Palugyay Imrének, akik már a megye részletes és sokszempontú leírását tudták elkészíteni. A tudásanyag mindenesetre elsősorban a XVIII-XIX. századi Békés megyéről gyarapodott, a korábbi évszázadokról képet adó források összegyűjtését nagyrészt Haannak kellett elvégeznie. Haan 1842-ben tért haza Németországból és értesült arról, hogy megválasztották a csabai "felsőbb magyar iskola" (polgári iskola) tanárának, emellett káplánnak is édesapja mellé. Az iskola célja az volt, hogy a szlovák tanulókkal elsajátíttassa a magyar nyelvet, s ne kelljen őket e célból Orosházára, Békésre vagy más magyar városokba küldeni. Haan olyan tárgyakat is tanított, amelyek a szlovák elemi iskolákból hiányoztak. Nemcsak az iskolában, hanem egy a Jelenkorba írt cikkében is lelkesen kiállt a magyar nyelv terjesztése mellett. Azonosult tehát a reformkor magyar nemzeti törekvéseivel, de műveket a későbbiekben nemcsak magyarul, hanem ese-