Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Draskovich József: Haan Lajos, az első megyetörténet írója

Bél Mátyás, aki Pozsonyban már az 1710-es években bevezette a hazai történelem és földrajz oktatását. Legalábbis részben ennek köszönhető, hogy Békés megyében egészen a XIX. század harmadik évtizedéig jobbára az evangélikus értelmiség jelentkezett történelmi, földrajzi munkák vagy legalábbis krónikás feljegyzések írójaként, hozzájárulva ezzel az itt letelepedett evangélikus népesség identitás-tudatának fenntartásához. Haan Lajos nevelődését is sokban meghatározták az előbb felsorolt kulturális hagyományok. Lelkészcsalád gyermeke volt. Édesapja, Haan János a felvidéki Korponán (Hont vármegye) honos Haan családból származott. Édesanyja Petényi Gábor abelovai lelkész leánya volt. Lajos negyedik gyermekként - 1818. augusztus 13-án, egy kis Nógrád megyei faluban, Sámsonházán látta meg a napvilágot. Édesapját éppen akkor választották meg csabai lelkésznek, így azután a kis Haan már a majdnem 20.000 lelket számláló legnagyobb magyar faluban nevelkedett. Iskoláit Csabán kezdte, majd 1829-től a megyében működő egyetlen gimnáziumban, a mezőberényi evangélikus gimnáziumban folytatta. Amikor 1834-ben ez az iskola Szarvasra költözött át, Haan az eperjesi kollégiumba ment, amely akkoriban a legjobb protestáns főiskolák közé tartozott. Számos későbbi hírességgel együtt látogatta ezt az iskolát, s életében meghatározó volt az öt Eperjesen töltött év. Bölcseleti, teológiai és valamelyes jogi tanulmányokat is végzett. Munyay Antal Lajos rektor és teológia professzor hatására a teológiai pálya mellett döntött. Képzését illetően - mint írja - a legtöbbet a diákok által szervezett magyar és tót társaságoknak köszönhetett, amelyek lényegében irodalmi önképzőkörök voltak. A kollégium elvégzése után egy ideig Békésen Vidovich Ferenc főszolgabíró házánál nevelősködött, s ez alkalmat adott neki arra, hogy bepillantson a helyi politikai élet viszonyaiba, a konzervatív és a liberális erők összecsapásaiba. 1841-ben németországi tanulmányútra indult. Egy-egy szemesztert töltött Jénában és Berlinben, emellett bejárta Németország számos Városát. Történelem iránti érdeklődése gyermekkorába nyúlt vissza: "Ha csak tehettem elmulasztottam az iskolát, s ott állottam az ótemplom ajtaja mellett, s a templomjáró öregeket faggattam kérdéseimmel a régi Csabáról tudakozódván..." Később a régi anyakönyvekben található krónikás feljegyzéseket olvasgatta kíváncsi kedvvel. A XVIII. században Burián Sámuel és az idősebb Tessedik Sámuel lelkészek örökítették meg néhány, idejük alatt az egyházban történt esemény emlékét. Látva érdeklődését, édesapja esténként a világ történeteiből mesélt egyet-mást gyermekeinek. "így kaptam