Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Jároli József: Palugyay Imre halálának egy- és negyedszázados évfordulójára

Iában kissebb nagyobb karimájú, lapos vagy domború sisakú szőrkalap, melly mellé a magyar strucz és daru tollat, s nyáron nagy csomó virágot, a tót pedig hosszú páva-tollat tűz bokrétául; tehetősbbeknél a kupeczes formájú kalap selyemből van; mezei munkáknál kezdik igen okosan mindinkább használni a szalma kalapokat, mellyeket a Hajdú városokban készítenek nagy mennyiségben, s Debreczenből e vidékre is elhoznak a falusi boltos görögök. - Ujasa vagy dolmánya csupán a legszegényebbeknek nincs; ezt átallában minden nép-faj vagy sötét (ritkán világos) kék vagy fekete posztóból, és nyári kelméből, a tehetséghez képest, ezüst réz szalamia,

2 ón, kissebb nagyobb lapos vagy domború gombokkal, vagy sinorozva gombkötő munkával szokták viselni, alatta testhez csinosan szoruló végig begombolt mellény, - különfélekép gombozva, czifrázva a helybeli szokás s divathoz képest. - Nyakkendő sokszorosan nyakra tekerve magyaros, fekete selyem vagy fekete pamut szövetből, fekete csipkével beszegve, s gyakran szines keskeny szalagokkal is kiczifrázva, magyarosan két nagy lefüggő véggel kötve; - fekete vagy kék posztó magyar nadrág minden népfajnál ünnepélyekre; a tehetősbeknél rendes viseletre is van a városokban; - falukon azonban kivált fiataloknál nem kedveltetik, hanem dolmányhoz vagy ujashoz, mellyet télen kivül huszáros ponyókán félválra vetnek, jobb szeretik a hófehér gyolcs vagy pamut, mesterségesen arra készített faeszközzel, ráczbaszedett, kiparámázott, több vagy kevesebb sor rojtú magyar gatyát, melly a sárréti oldalon csizmaszár hegyét alig pedző rövid, a nyalka birkás legényeknél általában, szegedies hosszú, Tárcsán, Békésen és több helyen közép hosszaságu s átallában mindenütt úgy meg szorítva hordatik, hogy a hetyke legénynek vékonya néha ki is sebesedik. - Posztó ujasa nem mindeniknek lehetvén, helyette az időhöz képest vagy ujasszabású szűrkankó vagy ködmön hordatik, s ez utóbbi vagy fehér vagy fekete vagy muszka prémmel festve vagy festetlenül, igen rövid vagy mente alakú, vagy kurtább s hosszasabb aljú daku s bekes formára szabatik; - télen a barna vagy fehér szűr és meleg birkabőr nadrágnak nevezetes nagy közönsége van mindenik népfajnál. - Csizmát marha vagy lóbőrből, imitt amott fénymázzal, általánosan pedig még zsírral kenettet viselnek; - a városiak, tchetősb falusiak és fiatalok már kisscbbet,"obszcczcs"t

3 kedvelnek, lapos - sajátságosan úgynevezett - szamár patkóval; - a miveletlenebb falusiak és idősbek, a csabai és mező-berényi lótok legnagyobb részével, még az öreg kaptára varottat (mellybe fél réfnyi kapezanemü belemegy, jó mély patkóval, mellyből a hó sajt módra válik ki, s hordozható raktárul szolgáló bő szárral) szeretik inkább viselni s ebben járásuk természetesen igen nehézkes. - Átalában a csizmák ránezosak, egygyes talpuak, s hegyes vagy kissé vágott orrúak, azonban a gyulai németek tompa orrút s kettős talpút és ránczolatlant viselnek legtöbben. Nyáron csizma helyett kímélésből tarlóra bocskor, ujabb divat szerint pedig katona bakkancs formára szabott, de igen bő lóbőr bakkancs kezd igen okosan használtatni, olcsóbb és könyebb volta miatt. Sarkantyút a hetykébb legények, vasból rövidet, pengő taréju huszárost, viselnek. - Az ing magyarok- és tótoknál átalánosan bő, lobogós, magyaros, mellyet munka közben felgyűrnek, igen rövid derekkai, ellenben az oláhok egy részénél, ugy minden németnél már gatyába bekötött hosszú derekü, és szűk ránezba szedett kézelős újú, mi már a magyaroknál is divatba jönni kezd. II. A nőknél, még pedig a) a magyaroknál. Diszöltözéke egy refomata tehetősb nőnek nagy és nehéz selyem sállal - úgynevezett nagy fályolkendővel, a helybeli forma és divat szerint bekötött csipkés, kissebb nagyobb bársony- vagy mancseszterből

4 varrott fekete magyar főkötő, inkább barna mint kiálló színű felső selyem nyakkendő, selyem vagy mancseszter rckli, testhez simuló csinos idommal, úgynevezett pusziihoz hozzávarrott értékesebb karton rokoja, alján szalaggal vagy síkkal, vagy pedig mancseszterrel kiczifrázva, mellyet a nagy ónnal bevont rézgomb kétlábas, oldalvarrott csizma pamutbársony kelme