Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Erdész Ádám: Békés megye és Kossuth Pesti Hírlapja

elnézésével mintegy törvényesített szokás, hogy a helység előjárói, bárminemű községi dolgok végett mindig a pálinkáskorsó körül gyűlnek össze, ha lakostársaik ügyesbajos dolgaiban bíráskodnak, első gondjuk a pálinka, mellynek árát a vesztő féllel megfizettetik; ha megyei tisztviselők által bizonyságul vagy becslésül használtatnak, első gondjuk a pálinka, mellyet mint valamelly törvényes bírói taxát a helység pecsétje alatt kiadott bizonyság - vagy becsülevélben gyakran iteze számra felrónak anélkül, hogy mi ezen legkevésbbé is fölakadnánk; és mindezt fölvéve gondoljuk el, hogyha itt, hol e mirigy ennyire elterjedett, hol a mértékletességi egyesületek még egészen ismeretlenek, statisticája íratnék a pálinkának, orvosi, lélektani és statusgazdasági szempontból, mi borzasztó adatok tömegét láthatnók egy rakáson! De mi tudjuk, milly nehéz feladat még egy chinai császárnak is a népmámor ellen (legyen mákony vagy pálinkamámor, mindegy) háborút indítani, s azért csak azt óhajtanok ez úttal legalább, hogy a falusi előjárók botránkoztató szokásai eltöröltetnének, s ezzel is növelteinek a tekintet, mellyel birniok kell, hahogy a községigazgatás jótékony oldalait kifejteni óhajtjuk. [Kossuth Lajos] (1841. télhó 20. 6. sz. 41. p.) MEGYEI NAPLÓ Békés megye, télhó 18-kán kezdett közgyűlésében, Pest, Borsod, Abauj és Vas megyék levelei következtében, c tárgyról

5 négy óráig tanácskozott. 8 tag nyilatkozott a papság mellett, 20 ellene. A végzés tartalma: az áldás megtagadása, a vegyes házasságok erkölcsileg kényszerítő gátlását foglalván magában, világos törvényszegés, annálfogva a törvénysértés megszüntetése végett ő felségéhez felírás intéztelek. Ha ez úton nem érkeznék orvoslás, a jövő országgyűlésen fog szorgalmaztatni. Eddigelő panaszos eset följelentve nincs, ha lesz (ami a szolgabíráknak kötelességül is tétetett), a törvényszabta útoni rendelkezés s a törvénynek sújtólag alkalmazása fentartatik; a szolgabírák pedig értesíteni fogják a megyei lakosokat, hogy a papi rendeletek törvénnyel s félszázados gyakorlattal ellenkeznek, hogy a papi rend nyilatkozata szerint az áldás a házasságok lényegéhez nem tartozván, a nélküle kötött házasságok mind egyházi, mind polgári tekintetben tökéletes erejűek s felbonthatatlanok. (1841. télutó 6. 11. sz. 82. p.) Békésből. Gyula, télhó végével. Békés megyének újonczállítás<5 tárgyábani, igen részletes gondossággal kidolgozott határozatai közül a legnevezetesbek: "Az összeírásban a kiA vegyes házasság tárgyáról. - Kossuth a fontosnak ítélt kérdésekről egy-egy lapszámban több megyei tudósításból összeállított tematikus blokkokat közölt: például az idézett 11. számban Temes, Veszprém, Szepes, Békés és Pest megyék vegyes házasságokkal kapcsolatos állásfoglalását jelentette meg. A korszak egyik legtöbb vitát kiváltó, fontos kérdése volt a vegyes házasságok ügye, 1839 márciusában Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök - a kölni érsek példáját köveive - pásztorlevélben arra utasította egyházmegyéje papjait, hogy ne áldják meg a vegyes házasságokat abban az esetben, ha a felek nem kötelezik magukat születendő gyermekeik katolikus hitben való neveltetésere. E lépés - mivel a polgári jogegyenlőség eszméjét sértette - nemcsak a protestánsok, hanem a szabadelvű katolikusok köreinek rosszallásat és ellenállását is kiváltotta. A mind jobban elmélyülő konfliktust az 1839 - 40-es országgyűlésen sem sikerült feloldani; s a vegyes házasságok ügye 1841 elején a vármegyék közjjyűlésein vita tárgyává lett. A megyék többsége - Pest megyét követve - törvénysértőnek minősítette a katolikus klérus állásfoglalását, s oly végzést hozott, hogy az áldást megtagadó papok ellen tiszti kereset induljon. Ugyanakkor a kormányhoz intézett feliratban kérték a királyt, hogy a törvénybe ütköző egyházi rendeleteket semmisítse meg. Az egész országot megmozgató vita a teljes lelkiismereti szabadságot, a különböző felekezetek közötti egyenlőség es viszonosság elvét biztosító 1844. évi 3. le. elfogadásával ért véget. Az újoncállítást korábban részletesen nem szabályozták. Az 1839-40-es országgyűlés úgy rendelkezett, hogy az alkalmas és nem mentesített ifjak közül sorshúzás utján jelöljék ki az újoncokat. A megyek azután - mint a közölt