Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Elek László: Szakál Lajos az "aranytollú főjegyző"

törvénybe iktatásától, a földkérdés igazságos rendezéséről, illetve a gaz­dasági-ipari fellendülés ütemét felgyorsító (vasút-, közút, vízszabályozás) kereskedelmi és bankélet széleskörű megszervezésétől remélte. A hasznos közéletiségnek ennyi felelmelő példája mellett nem lehet váratlan, hogy az alkotmányosság kezdetén nemcsak Wenckheim Béla, de a közvélemény is őt szerette volna a főjegyzői hivatalban, majd később az alis­páni székben látni. O azonban egy-egy nevezetes alkalomtól eltekintve nem vállalt többé semminemű állandó kötelezettséggel járó köztisztviselői meg­bízást. Ahogy mondta, "egyéni viszonyai s nézeteinél fogva". Szavainak hitelét, elhatározásának komolyságát egyfelől következetesen betartott régi fogadalma, másfelől a családi életben bekövetkezett tragikus események erősítik és indokolják. Az alföldi nagy aszály évében, 1863 végén, 19 évi boldog házasság után váratlanul elveszítette feleségét (fia: László nála is előbb halt meg), s két leányának, Ilonának és Jolánnak a neveléséről - akik "művelt nagynénjük, Tormássy Emilia" gondoskodó sze­retetére bízattak - neki kellelt gondoskodnia. Csak egy ízben, 1865-ben telt kivételt. Ekkor is nagy patrónusának erős kapacitálására. Hosszas rábeszélés után elfogadta a békési kerület mandá­tumát. Egy cikluson át volt választolt lagja a magyar parlamentnek, s közeli tanúja az 1867-es koronázó országgyűlésnek. A kiegyezéssel felgyorsult időben, a rohamléptekkel kapitalizálódó új világban nem találta igazi helyét. A külföldi tőkebeáramlás, az átalakulás, az ipari fejlődés üteme túl gyors volt az ő vidéki élethez és gondolkodáshoz szokott, alapjában véve köznemesi eredetű és a kiegyezésben a jog­folytonosság helyreállítását tisztelő 48-as eszmeiségéhez viszonyítva. Józan ítélőképességével hamarosan azt is felmérte és világosan érzékelte, hogy a kiegyezés különleges cezúra lesz kora történetében: megbontva az októberi diploma után kialakult harmóniát, kiélezi a Deák-párt és a Tisza Kálmán vezette közjogi ellenzék politikai harcát, s megszünteti pártja parlamenti hegemóniáját. Ennek megfelelően már nem is indult el az 1869-es követválasztáson sem, sőt a következő évben minden közéleti tisztségéről lemondva, a politikai erővonalak eltolódását látva, váratlanul el is költözött Gyuláról. Visszahívta a szülőfalu és az édesanyja, s folytatta ugyanúgy, mint ahogy a megye székhelyén, a Bach-korszak elején kezdte: gabonakereskedéssel. Mindössze egyetlen, ideiglenes jellegű megbízást vál­lalt: 1873-ban a bécsi kiállítás Békés megyei bizottságának elnöke lett. Ter­mészetesen most is Wenckheim Béla kérésére.

Next

/
Thumbnails
Contents