Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Elek László: Szakál Lajos az "aranytollú főjegyző"

továbbá Gregiiss Mihály és Vandák András vetése is hamar beérhetett tehát, hiszen Szakái első lépéseit - a radikális tisztújítás jóvoltából - olyan elkötelezett szabadelvű hivatali főnökök vigyázták, mint a Széchenyi politikai nézeteivel azonosult és a sorozatos jogtiprások ellen bátran tiltakozó, progresszív Szombathelyi Antal és a "reformokat mindig ugrásszerűen előre hajszoló", Kossuth akkori legszűkebb köréhez tartozó, nagy tekintélyű Nóvák Antal. Szakái nem volt hozzájuk mérhető tüzes reformer. A "prókátor nemzet" eszmevilágában azonban otthonosan mozgott. Lelkesítették kora haladó eszméi, ám vigyázott arra, ne kapja el túlságosan a hév. Megfontolt reformer volt; eleinte talán óvatos és bátortalan is, aki bár jól tájékozott a politikai praktikák szövevényei között, hallgat a tapasztaltabbak tanácsára, mert nem hisz a felhőtlen és felelőtlen ábrándoknak, a szép illúzióknak. Politikai alapműveltségét tekintve azonban legfeljebb az érzés hőfokában, a reagálás minőségében lehetett csak különség közte és Békés megyei felettesei között. Mindnyájan a középnemesség liberális reformnemzedékének platformján álltak; azaz a nemzeti egység eléréséhez nélkülözhetetlen emberi jogok kiterjesztését, a magyar nyelv hivatalos rangra emelését, az érdekegyesítés-nemzetegyesítés elvének megvalósítását, az örökváltság törvénybe iktatását tartották mind önmaguk, mind nemzedékük elemi kötelességének. Szakái a megyei közigazgatást olyan bizalomépítő, bizalomerősítő fórummá igyekezett kiépíteni, amely az "értelmi és értéki" fejlődés, a szellemi és gazdasági haladás-gyarapodás gátjául szolgáló paraszt-nemes ellentét felszámolására hivatott. Nem intézményes formában nevelő, iskola jellegű szervezet, hanem jelentős kisugárzó erő, amely a benne uralkodó szellem, a mindenkire egyaránt érvényes, előjog nélküli törvényesség állal teremt bizalmat önmaga és a kor haladó politikai célkitűzései iránt, s hidat képez az egymással szemben még okkal bizalmatlan társadalmi erők közölt. Szakálban hitt és bízott a nép, annak ellenére, hogy a liberális arisztokrata Wenckheim Bélának, az ország egyik leggazdagabb főurának a lekötelezett híve és pártfogoltja volt. Verseskötetét is, amit Czimbalom, mellyen a'ki olvasni tud, negyven új dalt verhet címmel "Budán, a M. K. Egyetem betűivel" jelentetett meg, neki, "a szegény nép barátjának" ajánlotta hazafias tisztelettel. A cseppet sem hivalkodó, szerény külsejű kiadvány minden dala arról tanúskodik, hogy Szakái ars poeticájában a népiesség, a realizmus és a