Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Cseh Edit: 275 éve települt újjá Vári

275 éve települt újjá Vári 1691 őszén Thököly Imre egyik lársa, Almády István a következő sorokat írta naplójába: "Ezen egész hét alatt mind csak Gyula és Jenő közölt való pusztákon, ligeteken tekergettünk; bizony igen sokat éheztünk, koplaltunk..." Gyula vára ekkor még - sőt további négy évig - a török kezében volt. A környéke feldúlva, kifosztva. Erről az itt garázdálkodó, törökkel szövetséges tatár csapatok is gondoskodtak. A megmaradt lakosság bujkált, menekült, főként kelet felé. 1695-ben végleg eltűnt a félholdas lobogó a gyulai várfokról. A megmaradt, elgyötört, hazavágyó lakosság újból kezdte megülni elpusztított falvait. 1700-ban a Magyar Királyi Kamara és Löwenburg János Jakab udvari kamarai tanácsos irányítása alatt álló megye alábbi települései funkcionáltak: Csaba, Gerla, Doboz, Vári és Ványa. Az elvadult vidék lassan életre kelt. De a gazdálkodás fellendülésének újabb hadi eseménysorozat állt útjába: a Rákóczi-szabadságharc. A rácok dúlása, fosztogatása, valamint Gyula várának 1705-ös kuruc ostroma ismét lakóhelyeik elhagyására kényszerítette az itt élőket. 1706-tól újra kezdett visszaszállingózni az elmenekült népesség, és egyre több, távolabbi vidékről érkező telepes talált itt új hazát. Vári és környéke ekkor már Löwenburg főispán uradalma. Hajdan a Maróthyak, Hunyadiak, Frangepán Beatrix, Brandenburgi György birtokát képező, majd a gyulai vár appertinenciájakénl a koronára szálló település a XVI. sz. második felében a várossal együtt török kézre került. A hódítók tisztjei birtokolták - utolsóként Arszlán aga -, mígnem megszabadult az idegenektől. A főispán 1700 körül szerezte meg Várit, valamint az ehhez tartozó Kétegyházi, Keszi és Várajti pusztákat. Löwenburg több mint harminc éves főhatósága és birtokossága alatt egyszer járt ezen a vidéken (1723-ban). Uradalmi gazdatisztjeinek neve 1720-tól ismert. Többek közöli Muraközy József: 1720-1722, Névery Pál: 1722-1725, Szentiványi János 1725-1727. A főispán birtokán gazdasági épületeket építtetett és jelentős szerepe volt a régi vári malom helyreállításában. A vármegye 1715-ben történt újbóli megszervezésekor kilenc település volt több család által lakott. Az 1715-ös regnicolaris összeírást Békésen, Dobozon, Gerlán, Körösladányban, Vésztőn, Gyarmaton, Szeghalmon, Gyulán és Öcsödön végezték el. 344 családot írtak össze. Vári nem szerepel